Itthon
Nemcsak azért, mert ez Tata belvárosának legmagasabb pontja, hanem azért is, mert ennyi különféle látnivaló ritkán találkozik egy helyen. A dombon ott áll a kápolna, mellette a Kálvária-szoborcsoport, fölé magasodik az egykori sörétöntő torony, a lábánál pedig az ország egyik legkülönlegesebb földtani bemutatóhelye, a Geológus Kert található.
A hely régi nevei, a Márvány-hegy és a Szent Iván-hegy is sejtetik, hogy a domb régóta fontos része Tata történetének.
A Kálvária-domb 1958 óta természetvédelmi terület, és ennek fő oka nem a kápolna, hanem a kőzet. A mindössze 2,6 hektáros területen triász, jura és kréta kori rétegek tanulmányozhatók egymás mellett – összesen 195 millió évnyi üledék. A szelvény annyira komplex és reprezentatív, hogy Magyarország egyik hivatalos geológiai alapszelvényeként tartják számon. Ilyen kis területen ekkora földtörténeti sűrűség Európában ritkaságnak számít.
A dombot régen Márvány-dombnak is hívták, mivel itt bányászták a tatai márványt – egy világosvörös mészkövet, amelyet épületbelsők díszítésére használtak. A felhagyott kőfejtőben az ELTE Geológus Kertet hozta létre, amelyet 1976-ban nyitottak meg a nagyközönség számára. A sétálva bejárható kiállítás a geológiai bemutatón kívül gazdag botanikai gyűjteményt, egy kőkorszaki kovakőbányászatot ismertető pavilont és hazánk ásványi nyersanyagait bemutató részt is tartalmaz. A terület szikláiban nyílik a Megalodus-barlang bejárata, amelyet a falain kipreparálódott triász kagylókról neveztek el.
A domb fennsíkjának közepén álló fehér falú kápolna egy 14. századi gótikus épület maradványaira épül, amelyet Keresztelő Szent Jánosról – az ómagyarban Szent Ivánról – neveztek el. A románstílusú, ekkorra már romos templomot 1754-ben bontották le. Fellner Jakab, az Esterházyak tatai uradalmi építésze azonban megtartotta a szentély csonka falait: kiegészítette, sátortetővel fedte, délnyugat felé homlokzatot és kecses huszártornyot helyezett rá. Az így újjáalakított kápolnát 1755-ben szentelték fel, majd kifestették.
Az épület barokk és rokokó stílusjegyeket egyaránt hordoz, mennyezetét 18. századi freskó díszíti. Az 1960-as években feltárták az eredeti gótikus alapfalakat – ma is látható, mekkora volt az egykori épület. A kápolna a második világháború okozta sérülések helyreállítása után, 1962–63-ban nyerte el mai formáját.
A kápolna mellett, körítőfallal övezett térben áll a szoborcsoport, amelyet Schweiger Antal faragott 1770 körül. A kompozíció középpontjában Krisztus keresztje áll; a kereszt tövénél Mária Magdolna térdelő alakja látható, két oldalán Szűz Mária és János evangélista. A másik két kereszten torzított testtartásban jelennek meg a latrok – ez a korabeli barokk szobrászat jellemző megoldása. A szoborcsoport 2021-ben esett át teljes felújításon.
A domb jellegzetes téglaépítménye 1939-ben épült, amikor Stieber Antal felépítette a Turul Sörétöntödét. A torony működési elve egyszerű, de látványos: a tetejéről olvadt ólmot csepegtettak a lent elhelyezett vízzel teli edénybe. Az ólomcseppek zuhanás közben gömb alakot vesznek fel, a vízben pedig ilyen formában szilárdulnak meg – minél magasabb a torony, annál nagyobb sörét állítható elő. Magyarországon mindössze egy hasonló szerkezetű épület maradt fenn: a Tolna megyei Borjádon.
Az 1960-as évektől a gyártás megszűnt, és a torony – ma Fellner Jakab-kilátó a hivatalos neve – turistacélokat kapott. A tetejére közel 200 lépcsőfok vezet fel, ahonnan szép panoráma nyílik Tatára, az Öreg-tóra, és tiszta időben a Gerecse és a Vértes vonulataira is. A torony és környezete 2019-ben újult meg.
A kápolnától keletre áll a sokszögű, vakolatlan téglafalú víztorony, amelyet 1965-ben építettek Csapó Imre tervei alapján. 30 méter magas, 500 köbméteres tartállyal látja el a várost. Első pillantásra ipari létesítménynek tűnik – de mára műemléki védettséget kapott, és a torony belsejének nagy terében rendszeresen tartanak kiállításokat és hangversenyeket is.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!