Az Egri-Bükkalja bájos kis települése Szomolya, melynek határában titokzatos sziklaalakzatok vonulata húzódik.

A Vén-hegy nyugati lejtőjén, a Kaptár-völgyben a nyolc nagyobb, fülkés sziklára, kőkúpra tagolódó riolittufa vonulat Magyarország legtöbb fülkével rendelkező kaptárkő-csoportja. Négy lelőhelyen – 13 kaptárkövön – összesen 137 db fülke van.

Húszmillió éve annak, hogy a Bükkalja környékét a heves és pusztító vulkáni tevékenységek tufával borították be. A hatalmas sziklákat mosta az eső, fújta a szél, koptatta az idő, így különös, kúp alakú képződmények jöttek létre. Később ezekbe a kőtornyokba véste az ember a fülkéket, amelyeknek eredeti funkcióját homály fedi. Ezeket a kutatók többsége emberi kéz munkája eredményeként tartja számon, bár a geológusok nem zárják ki a természetes úton való kialakulás lehetőségét sem.

A sziklaalakzatok fülkéinek rendeltetéséről, készítőik kilétéről, a fülkék koráról számos legenda, feltételezés, tudományos feltevés született. A kutatók egyébként két főbb csoportra oszlanak azzal kapcsolatban, hogy mi is lehetett az üregek eredeti funkciója.

Az egyik oldal sziklaméhészeti leleteknek tartja a vájatokat, innen származik a kaptárkő elnevezés. Azonban semmi erre utaló jelet nem találtak az ásatások során, ráadásul néhány ablak árnyékos, zugos, szinte elérhetetlen helyen van, így nagyon sántít ez az elmélet.

A másik oldal szerint temetkezési vagy vallási célból épültek az üregek. Ők úgy vélik, hogy I. László tényleg a kaptárkövekre utal abban a bizonyos szövegben, vagyis az ablakok az isteneknek felajánlott áldozat tárolására szolgálhattak. Érdekes, hogy a jó állapotban megmaradt darabokon még mindig látható egy bemélyedő keret, szélein lyukakkal. A fülkéket tehát fedlappal takarhatták, melyet ékekkel rögzíthettek.
A kevés ásatás során kevés leletet találtak a régészek: 11-12. századra datált edénytöredékeket, karddarabot, 14-15. századi kerámiát. Az Árpád-korban tehát használatban voltak a fülkék, de nehéz elképzelni, hogy előtte évszázadokig csak üresen álltak.

A kaptárkövek területén 1958-ban kőbányát nyitottak, ezt követően többen is felszólaltak a kaptárkő-csoport megmentése érdekében, sürgetve védetté nyilvánításukat. Bár ezt követően a megyei tanács betiltotta a bányászatot, de az addigra már tetemes károkat okozott. 1960-ban végleg rendeződött a természeti és kultúrtörténeti emlékek sorsa: az Országos Természetvédelmi Tanács természetvédelmi területté nyilvánította a sziklavonulatot. A természetvédelmi területen egy izgalmas, 4 km hosszú tanösvény is átvezet.

A kaptárkövek természeti értékként és kultúrtörténeti emlékként is kiemelkedően fontosak. Ennek elismerése, hogy bekerültek a Hungarikumok Gyűjteményébe az Aggteleki-karszt mellé.

Kapcsolódó

10 mesés hely Heves megyében, ahova feltétlenül látogass el

Ha csodaszép kastélyokra, régmúltat idéző várfalakra, izgalmas túrautakra és képeslapra illő környezetre vagy kíváncsi, akkor irány Heves megye.