Mohácsi Busójárás: érdekességek a mohácsi télkergetésről

Mohács

2021. február 10. Halász Gabi Csodálatos Magyarország

Megosztás:

A koronavírus-járvány miatt idén elmarad a mohácsi Busójárás.

Elevenítsük hát fel a 2009-től a szellemi világörökség listáján szereplő, 2012 óta pedig hungarikumként számon tartott Busójárás történetét és néhány érdekes vonását.

A farsang a téli ünnepkört záró, téltemető-tavaszváró rítusok, maszkos alakoskodások, köszöntők összefoglaló megnevezése, amelyhez számos termékenységvarázsló cselekmény és hiedelem is kapcsolódik. Legjellemzőbb eseménye az álarcos, jelmezes alakoskodás, amely majdnem minden farsangi szokásban előfordul.

A mohácsi sokácok népszokása, a busójárás más népek hiedelemvilágában is megtalálható télbúcsúztató, tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységet varázsló ünnepek családjába tartozik.

Éppúgy rokonságot mutat a riói és a velencei karnevállal, mint az afrikai népek szokásaival.

fotó © Sóki Tamás | MTI

A hagyomány eredete

Az első és legelterjedtebb magyarázat szerint a mohácsi Busójárás célja a téltemetés, a télűzés volt: az emberek ijesztő ruhákba bújva azt remélik, hogy a tél megijed tőlük, és elszalad. Az ünneplés végén a tél halálát szimbolizáló szalmabábu égetése történik. A beöltözött emberek ezen- kívül „bao-bao” kiáltással és kürtszóval, kolompokkal végigjárták a házakat, udvarokat és körbejárták az állatokat, majd hamut szórtak szét a portán. Ettől azt remélték, hogy távol tartja a gonosz szellemeket. Az utcán pedig a nők haját húzgálták, hogy minél nagyobbra nőjön. Az ünnepség fénypontja volt a főtéri viaskodás a férfiak között, ami régen a férfivá avatást jelentette.

A tél temetése Mohácson.

fotó © Sóki Tamás | MTI

fotó © Sóki Tamás | MTI

A második történet szerint a busójárás kialakulásának oka a törökök folytonos támadása volt. Ugyanis a 16-17. században Magyarország török hódoltság alatt állt. Az országnak azonban volt egy olyan része, melyet a monda szerint a török soha nem tudott elfoglalni. Ez volt a Mohács-sziget, melynek környéke mocsaras terület volt. Ide húzódtak vissza támadáskor a környékbeli lakosok az általuk jól ismert rejtekutakon. A törökök azonban megtalálták ezt az utat, és a sziget ellen indultak. Ekkor a mohácsiak vezetője, mivel nem volt fegyverük, kitalálta, hogy öltözzenek ijesztő ruhákba, rakjanak magukra kecskeszarvakat, és kereplőkkel, kürtökkel csapjanak minél nagyobb zajt, hogy elijesszék a babonás törököket. A terv sikerült, és az ellenség fegyverét hátrahagyva menekült el.

A népszokás megjelenéséről a 18. század végéről vannak az első adatok.

fotó © Sóki Tamás | MTI

Ami a busót busóvá teszi

A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartották. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.

Anno busónak kizárólag a a felnőtt férfiak öltözhettek be. A nők és a gyerekek maszkások lehettek, de busó maszkot nem viselhettek.

fotó © Sóki Tamás | MTI

fotó © Sóki Tamás | MTI

Mi köze a busójárásnak egy bécsi ruhakereskedőhöz?

A mohácsi busójárás másik jelmezes alakja a jankele, akinek elsősorban az a szerepe, hogy távol tartsa az utcán sétálókat a busóktól, főleg a gyerekeket. Jelmeze tulajdonképpen rongyokból áll, de a jankelénél még van egy zsák is, amely hagyományosan hamuval, liszttel, manapság inkább ronggyal vagy fűrészporral, netalán korommal van megtöltve.

A jankele eredete az 1890-es évekre nyúlik vissza, amikor egy bécsi zsidó ruhakereskedő, Jankele Grün zsákokból árult használt ruhákat Mohácson. A gyerekek rigmussal csúfolták az árust „Jankelegri, kell-e nokedli?”, aki erre haragosan hozzájuk vágta a zsákját.

Később ebből vált farsangi szokássá, hogy a busójárás vasárnapján néhányan rongyokba öltöznek és dobálják a zsákjukat.

fotó © Sóki Tamás | MTI

Hogy is néz ki egy busójárási menet?

A menet három csoportból áll, melynek tagjai az alakoskodók. Az első csoportot a sajátos faálarcot, kifordított bundát viselők alkotják. Ők ruházatukat esetleg kiegészíthetik szalmával töltött fehér gatyával, valamint kereplővel. Ehhez a csoporthoz tartozik még a menet egyetlen kürtje is, amely 2-4 méteres.
A második csoportot a maskarák alkotják, nekik nincsenek faálarcaik.
A harmadik csoport a bekormozott arcú jankeléké, ők viszik az oly fontos hamuszsákot.

fotó © Sóki Tamás | MTI

fotó © Ujvári Sándor | MTI

fotó © Sóki Tamás | MTI

fotó © Sóki Tamás | MTI

fotó © Sóki Tamás | MTI

A csoportok körül korábban mindig jelentős nézősereg állt, mivel a Mohácson minden télutón megrendezett ünnepség rengeteg embert vonzott országszerte.

A busójárás íratlan szabálya, hogy a gyerekek nem közelíthetik meg a csoportokat, mert akkor nem sikerül a varázslás.

fotó © Sóki Tamás | MTI

Mára a népszokás sokat veszített az eredeti hagyományokból, ám az évek során egyre látványosabbá vált. Napjaink ismert busójárása az ezt megelőző években a régi népszokás központjában, a Kóló téren kezdődött. A beöltözött busók, jankelék, maskarák itt gyülekeztek, itt találkoztak a Dunán csónakokkal átkelt busók az ágyús, az ördögkerekes, a szekeres, a kürtös, a teknős és más busó csoportokkal.

fotó © Sóki Tamás | MTI

A régi elöltöltős busóágyú dörejére a különböző csoportok a főutcán át bevonultak a város főterére, ahol szabad farsangolás kezdődött. Ezt követően a Duna-parton és a környező utcákban iszonyú zajt keltve ünnepelték a farsangot.

fotó © Sóki Tamás | MTI

fotó © Sóki Tamás | MTI

Szürkületkor visszatértek a főtérre és a meggyújtott óriási máglya körül táncoltak, mulattak az emberekkel. A hagyományok szerint így ért véget a Farsangvasárnap.

A mohácsiak azonban kedden is farsangoltak, amikor is az újabb főtéri máglyára helyezett, telet jelképező koporsó elégetésével és körültáncolásával búcsúztak a hideg évszaktól, s köszöntötték a tavasz eljövetelét.