Az Annavölgyi-vízesés télen – befagyott patakzuhatag Szentendre közelében

Itthon

2026. január 14. Halász Gabi Fekete Szabolcs

Megosztás:

Az Annavölgyi-vízesés Szentendre határában, az Annavölgy erdős részén található, a Bükkös-patak egyik rövid, mégis látványos szakaszaként.

Nem magas, és nem állandó vízhozamú vízesés, mégis sokan keresik fel, mert az év során folyamatosan változik a képe. Télen, tartós hideg idején gyakran teljesen vagy részben befagy, ilyenkor a patakmederben különleges jégformák jelennek meg.

A vízesés Szentendrétől nem messze, Dömörkapu és a Lajos-forrás közelében található. A környék kedvelt kirándulóterület, a patakvölgy pedig minden évszakban más hangulatot kínál, télen azonban kifejezetten látványos arcát mutatja.

1 / 7

Az Annavölgyi-vízesés télen – befagyott patakzuhatag Szentendre közelében

FOTÓ: Fekete Szabolcs

Hogyan alakult ki a vízesés?

Az Annavölgyi-vízesés kialakulása a Bükkös-patak természetes működésének eredménye. A patak a Visegrádi-hegység területén, Komárom-Esztergom vármegyei szakaszon ered, megközelítőleg 450 méteres tengerszint feletti magasságban, majd Szentendrén keresztül a Duna szentendrei ágába torkollik. Útja nagyjából 16 kilométer hosszú, amely során mintegy 350 métert ereszkedik.

A patak felső, Komárom-Esztergom vármegyei szakasza rövid, ezt követően már Pest vármegye területén halad tovább. A Szentendre környéki patakok közül a jelentősebb vízfolyások közé tartozik, régebbi forrásokban Bucsina-, Izbég- és Malom-patak néven is említik.

Folyása egy északnyugat–délkeleti irányú geológiai törésvonalat követ, amely a Dömös környéki területektől a Szőke-forrás völgyén és a Király-kúti nyergen át egészen Szentendréig húzódik. Felszíni patakként a Sikáros környékétől jelenik meg, szárazabb időszakokban ugyanis a magasabban fekvő dobogókői szakaszon nem mindig van összefüggő vízfolyás. A Király-patak vizével együtt halad tovább, majd a Somfej-hegy és a Bölcső-hegy között, egyre szűkülő völgyben éri el a Dömörkaput, innen Izbégen keresztül jut be Szentendrére.

Az Annavölgyben a patak sziklás, tagolt alapkőzeten folyik. A mederben eltérő keménységű kőzetrétegek találhatók, amelyek nem egyformán kopnak. A keményebb rétegek lassabban erodálódnak, ezért a víz itt megtörik, kisebb lépcsők és letörések alakulnak ki. A patak ezeken bukik át, így jön létre a lépcsőzetes zuhatag, amelyet Annavölgyi-vízesésként ismerünk.

A folyamat ma is aktív: nagyobb esőzések és hóolvadás idején a patak erősebb, szárazabb időszakokban visszahúzódik, ilyenkor a víz helyenként eltűnhet a kövek közötti résekben.

4 / 7

Az Annavölgyi-vízesés télen – befagyott patakzuhatag Szentendre közelében

FOTÓ: Fekete Szabolcs

Miért fagy be ilyen látványosan?

Télen a vízesés környezete különösen kedvez a fagyásnak. Az Annavölgy árnyékos és viszonylag szélvédett, a patak közelsége pedig magasabb páratartalmat biztosít. Ha több napon át fagypont alatti hőmérséklet uralkodik, a lassabban mozgó víz rétegről rétegre megfagy.

A víz egy része ilyenkor továbbra is folyik a jég alatt, miközben a felszínen jégcsapok, vastag jégrétegek és buborékos jégképződmények alakulnak ki. A befagyott állapotban készült fotókon is jól látható, hogy a jég nem egységes: a patak mozgása és a kőzet formája határozza meg, hol és milyen alakzatok jönnek létre.

Időszakos jelenség, változó látvány

Az Annavölgyi-vízesés nem minden évben fagy be azonos módon. Előfordul, hogy csak néhány jégcsap jelenik meg, máskor szinte az egész zuhatag jéggé válik. A vízhozam is erősen időjárásfüggő: tavasszal és csapadékos időszakokban látványosabb, nyáron jóval visszafogottabb képet mutat.

Ez adja a hely egyik sajátosságát: nem állandó formájú látványosság, hanem olyan természeti jelenség, amely az időjárással együtt változik, ezért sokan többször is felkeresik.

7 / 7

Az Annavölgyi-vízesés télen – befagyott patakzuhatag Szentendre közelében

FOTÓ: Fekete Szabolcs

Egy természetes megálló az Annavölgyben

Az Annavölgyi-vízesés nem kiépített turisztikai látványosság: közvetlen környezetében nincs körülkerítés, állandó információs tábla vagy pihenőhely. Egy természetes patakszakasz, amelyet érdemes nyugodtan, körültekintően megközelíteni, különösen télen, amikor a kövek és a jég csúszósak lehetnek.

A vízesés egész évben szabadon látogatható. Gyalogosan a Lajos-forrástól és a Dömörkapu környékéről könnyű sétával elérhető. Autóval érkezők a Lajos-forráshoz vezető út mentén található kisebb parkolóban hagyhatják járművüket, Szentendréről a Lajos-forrás irányába haladva, a dömörkapui elágazás után, a jobb oldalon.

Kapcsolódó