A Garadna-patak völgyében, a Hámori-tó nyugati csücskénél bújik meg egy ipartörténeti ritkaság: a Fazola-kohó, közismertebb nevén az „őskohó”.

Ez az egyedülálló, faszéntüzelésű nagyolvasztó Magyarország egyetlen fennmaradt kohóipari műemléke, amely méltán vált a környék egyik leglátogatottabb látványosságává.

Európában mindössze három hasonló ipari emlék maradt fenn, így a helyszín különleges értéket képvisel a látogatók számára.

Egy legendás mester és a 18. század ipari forradalma

A kohó története a 18. századig nyúlik vissza, amikor Fazola Henrik, a kiváló lakatosmester, Mária Terézia engedélyével megkezdte a környék ipari fejlesztését. Fazola Henrik nevét nemcsak a vaskohászatban ismerik, hanem világhírű rokokó stílusú kovácsoltvas alkotásai révén is, amelyek ma is megcsodálhatók Eger városában. 1770-ben, az általa felfedezett bányákra és a környező erdőségek faszénkészleteire alapozva, Miskolc-Ómassán létrehozta a vasművet, amely elindította a térség kohászati fejlődését.

Az idők során kiderült, hogy a bükki vasérc nem a legjobb minőségű, és a szállítási költségek is magasak voltak. Emellett az udvari támogatások fokozatos megszűnése is nehezítette a helyzetet. Ezek a tényezők Fazola Henrik anyagi helyzetét rontották, és egészségére is kedvezőtlen hatással voltak. Végül 1779-ben, Hámor községben hunyt el.

Fazola fia, Frigyes folytatta apja munkáját. Javaslatára építettek víztározót, hogy kiegyenlítsék a Szinva és Garadna patakok vizének ingadozását. Bár az év nagy részében elegendő víz állt rendelkezésre, télen és nyáron jelentős vízhiány lépett fel. Frigyes elképzelése szerint egy tározó és zsiliprendszer segítségével biztosíthatták a megfelelő vízellátást. Ezen a helyen 1810-ben hozták létre a Hámori-tavat, amelyet eredetileg a diósgyőri pálos szerzetesek halastóként használtak.

Frigyes tervei között szerepelt egy nagyobb kohó építése is apja olvasztójának közelében, mivel az eredeti kohót gyakran veszélyeztették az árvizek. A kohó hátfala esőzések alkalmával gyakran megsérült, ami hosszú távon komoly problémákat okozott.

2 / 7

Fazola-kohó, az ipari ritkaság, amelyből Európában mindössze három létezik

FOTÓ: Gábor Hortolányi

FOTÓ: Gábor Hortolányi FOTÓ: Gábor Hortolányi FOTÓ: Gábor Hortolányi FOTÓ: Gábor Hortolányi FOTÓ: Gábor Hortolányi FOTÓ: Gábor Hortolányi FOTÓ: Gábor Hortolányi

Az “őskohó” működése

Az „őskohó” 1813-ban kezdte meg működését a Garadna-völgyben. A kohót folyamatos, több hónapos üzemre tervezték. A begyújtás után a munkások felülről adagolták a vasércet, a faszenet és a mészkövet, majd naponta több részletben, átlagosan 1300 kilogramm nyersvasat csapoltak. A kohó folyamatos működése során a nyersanyagokat rendszeresen utántöltötték. Az idő múlásával a belső falazat elhasználódott, amit újjá kellett építeni a további működés biztosítása érdekében.

Lenyűgöző építészeti és ipari örökség

A Fazola-kohó masszív, kőből épült szerkezete jól tükrözi a 19. századi ipari építészet stílusát. A rekonstruált kohó bemutatja, hogyan működött a faszéntüzelésű nagyolvasztó.

A kohó négy sarokpilléren áll, alapja 9,5×8,5 méteres, formája zömök, kétlépcsős csonka gúla. A három, hegyoldaltól szabadon álló oldalán kosáríves boltövek találhatók. A keleti és nyugati nyílásokon keresztül történt a levegő fújtatása, míg az északi nyíláson csapolták a nyersvasat. A sarokpilléreket acél vonórudakkal erősítették meg. A kohó magassága 11,4 méter volt, belső térfogata 22 köbmétert tett ki. Napi átlagos termelése 1300 kilogramm nyersvas volt, egy adag súlya pedig elérte az 5600 kilogrammot. A négyrészes fújtató rendszert egy 7 méter átmérőjű vízkerék hajtotta, amely percenként 16 lökéssel működött. A nagyolvasztót 1832-ben átépítették.

A kohó mellett egy vasverő műhely is épült, ahol a farkaskalapácsokat vízkerékkel hajtották. Ezzel párhuzamosan elkezdték a hámori völgyzáró gát építését.

Az újmassai kohó termelését 1866-ban leállították, és az épület állapota fokozatosan romlott. Az 1950-es években indult meg a műemléki helyreállítás, amelyet a Lenin Kohászati Művek és az Országos Műemléki Felügyelőség támogatott. A felújítás 1954-re készült el. Azóta évente egyszer, a Fazola-napok keretében jelképes vasöntést hajtanak végre.

A látogatók ma részletes tájékoztató táblák és kiállítások segítségével ismerkedhetnek meg a vasgyártás folyamataival és annak jelentőségével a 18-19. századi Magyarországon.

5 / 7

Fazola-kohó, az ipari ritkaság, amelyből Európában mindössze három létezik

FOTÓ: Gábor Hortolányi

Megközelítés és látogatói élmény

A Fazola-kohó könnyen megközelíthető, akár Miskolcról, akár Eger felől. A lillafüredi kisvasút festői útvonalon halad el a Hámori-tó mellett, míg a 15-ös autóbusz közvetlenül Újmassára viszi a látogatókat. Autóval is kényelmesen elérhető a kohó, Miskolc vagy Eger felől a Palotaszállónál elágazó úton kell haladni, amely Ómassánál ér véget.

A kohó környezete magával ragadó. A Garadna-patak völgye és a Bükk hegység lábánál fekvő Hámori-tó idilli hátteret biztosít a látogatóknak. A természet szerelmesei számos túraútvonalat fedezhetnek fel a környéken, amelyek a Bükk fenséges tájait tárják fel. A Hámori-tó partján tett séta, a Garadna-patak menti kirándulás vagy a közeli Lillafüred természeti és történelmi látnivalói felejthetetlen élményeket kínálnak.

A kohó közelében található a Massa Múzeum és a műemlék vasverő műhely, amelyek további érdekes betekintést nyújtanak az ipari emlékek iránt érdeklődők számára.

Kapcsolódó

A 20 legszebb látnivaló Magyarországon

Magyarország bővelkedik lenyűgöző természeti képződményekben és épített értékekben egyaránt, amelyek nehezen férnek bele egy top húszas listába.

Jegyvásárlás