A Kölcsey Ferenc emlékszoba a Himnusz költőjének emlékét őrzi.

Szatmárcseke a Tiszahát szívében, közvetlenül az ukrán határ mellett, a Tisza kanyarulatában fekszik. 1344-ben Nagy Lajos király adott itt földet a Kölcseyeknek, akik a Kende családdal rokonságban Ond vezértől eredeztették magukat. Ekkor még Cheke alakban írták a település nevét. Rajtuk kívül rendelkeztek itt területtel a Báthori, Werbőczy, Rhédey, Pongrácz, Gulácsy és más nemesi családok is. A település ma már a magyar kulturális turizmus egyik kiemelt célpontja, mert a magyar nemzeti identitás, az irodalom és a néprajz legfontosabb szimbólumait őrzi. Kölcsey Ferenc ebben a faluban írta meg nemzeti imádságunkat, a Himnuszt, melyet 1823. január 22-én itt fejezett be. Itt töltötte élete utolsó éveit, és itt hunyt el 1838-ban.

A Kölcsey Ferenc Emlékszoba a falu központjában, , pontosan azon a telken található, ahol a költő egykori kúriája állt. A jelenlegi kiállítást az itt felépült helyi művelődési ház két egybenyíló termében rendezték be. Az emlékszoba 1965 óta fogadja a látogatókat.

A kiállítás Kölcsey életútját bemutatja be, nemcsak könyvek és dokumentumok formájában, hanem három különböző szerepkörön keresztül: a Himnusz költőjeként, a reformkor kiemelkedő politikusaként és szónokaként, valamint a magyar értekező próza megteremtőjeként.

A tárlat központi eleme a Himnusz eredeti kéziratának hű másolata, emellett pedig nyomon követhetők a vers születésének csekei körülményei. A Himnusz eredeti, Kölcsey Ferenc által letisztázott kéziratát a budapesti Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában őrzik, szigorú biztonsági intézkedések mellett.

A csekei ihletésű művekről külön dokumentumok és idézetek emlékeznek meg, mint a Zrínyi dala, a Zrínyi második éneke, a Huszt és a Vanitatum vanitas, amelyeket Kölcsey szintén itt, Szatmárcsekén írt.

A kiállításon megtekinthetők a költő megmaradt könyvei, valamint a kor nagy szellemi társaival – különösen Kazinczy Ferenccel – folytatott kiterjedt levelezésének darabjai.

A politikusi és szónoki pálya dokumentumai között itt őrzik az országgyűlési naplókat és híres beszédeket, amelyekben a polgári átalakulás és a jobbágyfelszabadítás mellett érvelt. Kölcsey 1832 és 1835 között Szatmár vármegye országgyűlési követe volt. A tárlókban a Kölcsey-művek kiadásai között megtalálható az 1832–33-as évek eseményeiről írott naplójának 1848-as kiadása, valamint a reformkort idéző képek és iratmásolatok.

Személyes relikviák közé tartozik néhány hiteles, egykori berendezési tárgy, mint Kölcsey kis dohányzóasztalkája és három kárpitozott széke, amelyek hűen idézik a csekei kúria hangulatát. A költő hagyatékából származik egy eredeti borotva és egy porzó – amelyet a tintával való írás szárítására használtak –, melyeket 1965-ben vásárolt meg a múzeum a Kölcsey család leszármazottaitól. A szatmárcsekei gyűjteményt gazdagítja egy 1756-ban Kolozsvárott nyomtatott, kézzel bejegyzett református énekeskönyv, amely generációkon át öröklődött a családban, és fontos családi feljegyzéseket tartalmaz. Különleges egyháztörténeti és személyes emlék az a református úrvacsorai asztal, amelyet maga Kölcsey Ferenc csináltatott és adományozott a helyi református egyháznak.

Bár nem a belső kiállítás része, a művelődési ház udvarán áll Kölcsey legelső, 1854-ben készült szürke márvány síremléke – egy félbetört szürke márványoszlop –, amelyet később hoztak át ide a temetőből, amikor ott felavatták a mai napig látható fehér márvány síremléket.

Szatmárcseke örökségét, kulturális élményeit a falu gasztronómiája és környezete teszi teljessé. 

A település egyedülálló sírkertje a  szatmárcsekei csónakfejfás temető,  Európa-szerte is néprajzi ritkaság, amely 1973 óta védett műemlék.
Ebben a temetőben magasodik Kölcsey Ferenc klasszicista stílusú, fehér márvány mauzóleuma is.

Református templom: A 15. századi alapokra épült, majd a 18. század végén késő barokk stílusban átépített templom a falu vallási központja.

A tiszai szabadstrand: nyáron a falu melletti Tisza-part finom homokos strandja és tiszta vize vonzza a fürdőzni vágyókat és a vízi túrázókat. A falu határában találkozik a Tisza és a Túr. Ide építették a híres Túr-bukó gátat, ahol az Öreg-Túr vize látványos zúgón keresztül ömlik a Tiszába. Ez a környék a vadregényes természet kedvelőinek paradicsoma.

Gasztronómia: a környék híres a szatmári szilváról. A falu ad otthont a híres Szatmárcsekei Szilvalekvárfőző Versenynek, ahol hagyományos rézüstökben, cukor nélkül készül a sűrű, fekete csekei lekvár.

A szomszédos Nagyar faluban megtekinthető a romantikus Luby-kastély  és annak varázslatos rózsakertje, valamint a legenda szerint Petőfi Sándor ihletadó fája.

Szatmárcseke a Felső-Tisza-vidék egyik legkülönlegesebb kulturális és természeti zarándokhelye, amely felejthetetlen élményt nyújt az utazóknak.

Nyitva tartás:
Hétfő–csütörtök: 08:00–16:00
Péntek: 08:00–13:30
Szombat–vasárnap: zárva, csak előzetes bejelentkezéssel látogatható.