A Kiskörei Tájház a hagyományőrzés otthona, egy mesebeli világ, amely a múlt emlékeit őrzi.

Kisköre Heves vármegye déli végén, a Tisza partján fekvő, több száz éves múltra visszatekintő település. Az itt élők életében évszázadok óta fontos szerepet játszik a Tisza, amely mindig meghatározta a közösség mindennapjait. A múltban az emberek főként halászatból éltek, a 19–20. században pedig elsősorban földműveléssel foglalkoztak. Kisköre ma barátságos, egyre szépülő kisváros, ahol érdemes hosszabb időt eltölteni, és felfedezni a múlt egy-egy szeletét. Jó kiindulópont a település központjában található Szent István Park, amelynek szobrai és emlékművei az itt lakók identitásának fontos részei. Érdemes felkeresni a vályogból épült, nádfedeles Tájházat is, amely egy földműves család életmódját mutatja be – azt, hogy milyenek voltak a hétköznapok akkor, amikor még nem létezett a Tisza-tó.

A Kiskörei Tájház építésének évéről a mestergerendába vésett 1856-os dátum tanúskodik. A Tájház az 1980-as években nyitotta meg kapuit a látogatók előtt, és azóta is fontos szerepet játszik a hagyományőrzésben: a látogatók megismerkedhetnek a földműves parasztság élet- és munkakörülményeivel.

A Tájház berendezése egy helyi – már nyugdíjas – tanárnő érdeme, aki az 1970-es évek végén elhatározta, hogy diákjaival összegyűjti a szülőfalujában még fellelhető 19. század végi tárgyakat. Tízéves gyűjtőmunkáját a helyiek is segítették, akik a mai napig ide hozzák a megtalált régiségeket, hiszen tudják: itt jó helyen lesznek az emlékek.

A Tájház tornácáról belépve három autentikusan berendezett helyiség várja az érdeklődőket. A hajdani lakók emlékét idézi az utcára néző lakószoba, vagy más néven tisztaszoba, ahol egy hatalmas kemence, két tornyos ágy, korabeli bölcső, lóca, sámlik, oltárképek és régi Bibliák is láthatók. A szoba egyik sarkában álló kaszliban ruhákat tároltak, a fűtést a kemence biztosította.

A középső helyiség a konyha volt, innen nyílt a kemence szája, amelyet kukoricacsutkával, szőlővenyigével és kukoricaszárral fűtöttek fel. A kemencében kenyeret és kalácsot sütöttek, míg a beépített tűzhelyen a mindennapi ételek készültek. A mellette található füstölő segítségével tartósították a feldolgozott húst.

A konyhából nyíló kamra kiállítása számtalan használati tárgyat vonultat fel: a földműves ember által használt eszközöket, szerszámokat és cserépedényeket mutatja be. Itt található a korabeli állapotában megőrzött szövőszék is, amelyet ki is próbálhatnak az érdeklődők. Ez az eszköz fontos szerepet töltött be az asszonyok életében, hiszen maguk szőtték a mindennapi használatra szánt textileket. A fonalat saját kezűleg fonták a rokkán, a termesztett kenderből és lenből.

A Kiskörei Tájház a hagyományőrzés otthona, melynek udvarán rendezvények alkalmával szabadtéri kemence és színpad szolgálja a vendégek szórakozását.

Azt mondják, Kisköre a Tisza-tó bölcsője – itt épült meg ugyanis a Kiskörei Vízlépcső és Vízerőmű az 1970-es években, és ennek köszönhetően jött létre maga a Tisza-tó is. A víztározóból idővel egy igazi vadvízország lett, amely tökéletes célpont a kikapcsolódást kereső családoknak és természetkedvelőknek – legyen szó pihenésről, strandolásról, kerékpározásról, ökotúrákról vagy vízi kalandokról.

Nyitva tartás: szerda–vasárnap 14:00–18:00
Érdeklődés, időpontfoglalás: +36 30 337 4191