A Szilágyi István Emlékház és Helytörténeti Gyűjtemény rendkívül gazdag, átlátható betekintést nyújt a térség kulturális és tárgyi múltjába.

Ha a Nyírség homokdombos táján eljutunk a történelmi Szabolcs megye szívébe, a nagy múltú Nagykállóba, megismerhetjük a város történelmét, amely kifejezetten sorsdöntő pillanatokból és mélyen gyökerező legendákból áll, amelyek nemcsak a város, hanem az egész ország kultúráját is gazdagították. Az 1800-as években Nagykálló élénk, nyüzsgő és büszke vármegyeszékhely volt a Kállay családnak köszönhetően. A városban nagy számban éltek tisztviselők, pandúrok, ügyvédek és jómódú, nemesi gazdák. Mindennapi életüket a közigazgatás, a mezővárosi gazdálkodás és a multikulturális vallási élet határozta meg. Az átlagos kállói lakosok élete szorosan kötődött a földhöz és a kereskedelemhez. A híres kállói vásáron cserélt gazdát a nyírségi gabona, a dohány, a gyapjú és a híres erdélyi só (amelynek emlékét ma Kolodko Mihály miniszobra is őrzi).

A mai macskaköves, aszfaltozott utcák helyett akkoriban esős időben sár, szárazságban hatalmas por jellemezte a kállói utakat. A főtéren a monumentális, kőből épült megyeháza és a templomok magasodtak, de a mellékutcákban a lakosság többsége még egyszerű, nádfedeles, vályogfalú parasztházakban élt, és a mindennapi életet a napfelkelte és naplemente természetes ritmusa irányította. De hogy milyen is volt az 1800-as években a Nyírségben élők élete, kiválóan szemlélteti a Szilágyi István Emlékház kiállítása, valamint a benne található Helytörténeti Gyűjtemény.

A Szilágyi István Emlékház és Helytörténeti Gyűjtemény a város egyik legértékesebb építészeti és kulturális kincse. A Szilágyi-ház – ahogy a helyiek ismerik – egy 1830-ban épült régi, oszlopos-tornácos épület, melynek felújítására, átalakítására 2005-ben F. Balku Katalin tervei alapján került sor. A földszintes kúriaépület falán egy emléktábla jelzi, hogy „Arany János Iza-parti hű barátja”, a múzeum névadója, Szilágyi István a közelben született. Neves pedagógus és író volt, az MTA levelező tagja, diákként nemcsak Arany János, hanem Petőfi Sándor szoros barátja és lakótársa volt. A Szilágyi Istvánról elnevezett múzeum öt tematikus helyiséggel rendelkezik, melyekben a város múltjának kincseit, emlékeit őrzik, valamint megismertetik Nagykálló alkotó szellemiségét.

A múzeum kiállításai

A Szilágyi István emléksarok:A Szilágyi-ház gyönyörű, oszlopos klasszicista tornácáról belépve a múzeum névadójának szellemisége fogad minket. Itt láthatók azok a várostörténeti dokumentumok, könyvek és feljegyzések, amelyek Szilágyi István pedagógiai és egyháztörténeti munkásságát, valamint híres irodalmi kapcsolatait mutatják be.

A Kállai kettős néptánc és táncballada története is itt ismerhető meg. Ez a kiállítás leglátványosabb része, amelyet Nagykálló legfőbb kulturális védjegyének szenteltek. Jobbról az első tablón a tánc négyszáz évnyi története olvasható, szemben a bábukon kiállított, aprólékosan kidolgozott, autentikus kállai népviseletek tükrözik hűen a hajdani táncosok eleganciáját. Egy hatalmas másik tablón 80 év táncosainak fotói láthatók, középen az ifjú Kodállyal, kállói vendéglátói között. A polcokon a táncosok által nyert díjak, emléklapok, üveges tárlóban rozsdás sarkantyú látható, melyet egy táncos 1915-ben pengetett tánc közben. Ha a látogató nem ismeri a kállói táncot, DVD-n megtekintheti, sőt 1929-től napjainkig a Kállai kettős hat felvételéből választhat.

A feledéstől a világhírig: Kodály Zoltán az egyik leggyönyörűbb magyar szerzeményként és „szépséges táncként” emlegette a kállaiak örökségét. Bár a szövegét korábban Móricz Zsigmond is feljegyezte Szatmárban, a teljes zenei és mozgásbeli zsenialitását Kodály Zoltán mentette meg az utókornak, és 1950-ben a frissen alakult Magyar Állami Népi Együttes felkérésére megírta a Kállai kettős című monumentális kompozícióját.

A várostörténet emlékeit bemutató a helyiségben Nagykálló gazdag történelme bontakozik ki előttünk. Makettek, régi térképek és okiratok mesélnek arról a korszakról, amikor a város még a történelmi Szabolcs vármegye székhelye volt. A paravánokon a várostörténet nagy fejezetei között itt láthatók a vásáros Kálló emlékei, az itt járt hírességek, Bocskai és a Rákócziak tiszteletét igazoló képek, a 140 évig állt kállói vár makettje, a szabadságharcba induló, a főtéren esküt tett 1848-as honvédek emlékei és Kossuth Lajos nagykállói kultuszának dokumentumai.

A néprajzi gyűjtemény anyaga a régi Nyírség mindennapi életébe kalauzol, bemutatva, hogyan teltek a mindennapok a régi Nagykállóban. A korábbi századok használati tárgyai között megtalálhatók a kenyérsütés, a tej fejéséhez és feldolgozásához szükséges kellékek, a mosakodás, borotválkozás, mosás-vasalás kellékei, konyhai eszközök, edények, a villanyvilágítás előtti világítás eszközei. A gyűjtemény közel 4000 darabos néprajzi anyagot tartalmaz.

A régi mesterek tárlat a helyi kézművesek (kovácsok, kádárok, csizmadiák) hajdani munkaeszközeit, szerszámait mutatja be. A tárlat különlegessége a Kállói Csizmadia és Cipész Céh kiváltságlevele. Ezt a történelmi jelentőségű ipartársulatot 1645-ben alapították Nagykállóban, miután privilégiumot kaptak, valamint oltalomlevelet nyertek el Thurzó Györgytől. Ezenfelül a céh gazdag múltját olyan fennmaradt tárgyi emlékek őrzik, mint az egykori pecsétnyomó, valamint egy 1840-ből származó réz behívótábla és a mesterség minden kéziszerszáma. Ebben a helyiségben áll még egy százéves varrógép, itt találhatók a szabóműhely egyéb kellékei, az 1928 és 1944 közötti időszak divatlapjai, valamint néhány fazekas- és bőrműves eszköz.

A házból kilépve érdemes egy sétát tenni a kúriát körülölelő, gondosan ápolt, igényesen kialakított parkban is.

Nagykálló egy igazi történelmi és kulturális ékszerdoboz a Nyírségben. Bár sokan csak a Kállai kettősről ismerik, a városban számos más különleges, részben rejtett látnivaló is található, amelyeket érdemes felkeresni.

Ínség-domb (Gubacz-domb): Egyedülálló, emberkéz alkotta domb a város szívében. A helyi elbeszélések szerint az 1830-as évek nagy éhínsége idején a Kállay család gabonát adott a nincstelen parasztoknak, akik viszonzásul, munkájukkal hordták össze ezt a dombot. Tetejéről szép kilátás nyílik a környékre.

Sókereskedő miniszobor: Ha nyitott szemmel jársz a főtéren, felfedezheted a híres kárpátaljai művész, Kolodko Mihály jellegzetes szobrát. A mészkő posztamensen álló apró bronzalkotás Nagykálló hajdani sókereskedelmi múltjának állít emléket.

Taub Eizik Izsák csodarabbi sírhelye: A nagykállói régi zsidó temetőben található a híres csodarabbi sírboltja (ohel). Világszerte ismert zarándokhely, ahová zsidó hívők ezrei érkeznek minden évben imádkozni és kéréseiket kis cédulákon otthagyni. Neki tulajdonítják a „Szól a kakas már” kezdetű híres dal magyar nyelvű elterjesztését is.

Az Ámos Imre Képtár Nagykálló központjában található, és a neves, helyi születésű, tragikus sorsú festőművész munkásságát mutatja be. Zsidó származása miatt a holokauszt idején, 37 évesen egy németországi lágerbe hurcolták, de halálának pontos dátumáról nincs információ. A tárlaton 52 darab lenyűgöző alkotás (olajfestmények, akvarellek és grafikák) látható, amelyeket a művész özvegye, a szintén elismert festőművész, Anna Margit adományozott a városnak. A kiállítás különlegessége, hogy a képtáron belül kapott helyet a korábban említett kállói csodarabbi szellemi örökségét bemutató kiállítás.

Korányi Frigyes Emlékház: Nagykálló büszkesége, a magyar orvostörténet nagy alakja, kórházak alapítója, dr. Korányi Frigyes (1828–1913) innen indította egészségügyi misszióját. 1971-ben nyílt meg egykori szülőházában az a kiállítás, mely a nagy orvos emlékeit, életútját őrzi. 1970-től 2013-ig emlékházként, muzeális célt szolgálva volt látogatható.

Nagykállóról érdemes ellátogatni a szomszédos Kállósemjénbe is, ahol a gyönyörűen felújított Kállay-kúria interaktív kiállítással mutatja be a térséget évszázadokig uraló nemesi család történetét.

Nyitva tartás:

Munkanapokon 8:00–16:00 óra között.
Egyéb időpontokban (hétvégén vagy ünnepnapokon) a múzeum zárva tart, de a látogatás előzetes telefonos bejelentkezés és egyeztetés után ekkor is lehetséges.