Az Ibrányi–Fráter-kúria falai között a magyar történelem és a népi képzelet számtalan apró részlete bújik meg.

Kótaj — korábbi nevén Keresztút — Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye egyik legnépesebb községe, amelyet ezen a néven először 1383-ban említenek az oklevelek. Nevét földrajzi elhelyezkedéséről kapta: itt keresztezte egymást az Alföldről a Vereckei-hágó felé, valamint a Szamos völgyéből Tokajon át Lengyelországba vezető két fontos útvonal. A falu történelmét évszázadokon át jelentős földesúri családok formálták: a 15. század elején az Ibrányiak birtokolták a területet, később a föld egy része a Fráter családhoz került, de volt itt birtoka a Vay, a Kállay, a Lónyay, az Irinyi és a Jármy családnak is.

A hagyomány szerint Jókai Mór az Egy magyar nábob című regény főhősét, Kárpáthy Jánost részben a kótaji birtokos, mulatós kedvű Ibrányi Ferencről mintázta. Kótaj környékén ma is több izgalmas legenda él, amelyek leginkább a vidéki nemesi élethez és a titokzatos építményekhez kapcsolódnak. Az Ibrányi–Fráter-kúriának is megvannak a maga különös titkai. Ezek közül az egyik legismertebb a „fehér asztal” legendája és a kuruc kapcsolódás emléke, de ugyanilyen izgalmas a rejtőzködő freskók története is, amelyről a legutóbbi felújítás során kiderült, hogy valós alapja van. A 2017-es restauráláskor valóban megtalálták a gyönyörű, 18. századi barokk falfestményeket, amelyek évszázadokon át rejtve maradtak a szem elől. Ezek a történetek teszik a kúriát többé egyszerű múzeumnál.

Az Ibrányi-Fráter-kúria ma már nem csupán egy történeti épület, hanem modern, interaktív helytörténeti kiállítóhely is, amely a 2017-es teljes rekonstrukció után nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A barokk stílusú kúria eredeti berendezése sajnos nem maradt fenn, ám a korhű bútorokkal és használati tárgyakkal berendezett szobák, valamint a központi elhelyezkedésű, tágas díszterem így is érzékletesen idézik meg, hogyan élhetett egy módosabb nemesi család a 18–19. század fordulóján.

A kiállítás koncepciója a „Nemesi életmód a Nyírségben” témája köré épül, és az alábbi egységekből áll:

A Mesélő falak egység valóságos időutazásra hív a különböző rétegek között, ahol a látogatók több korszak díszítőművészetét csodálhatják meg. A restaurátorok a sokrétegű mész alól tárták fel az épület belső falfestményeit, majd a kutatómunka során kiderült, hogy a díszítés különböző korszakokban rakódott egymásra. A falakon virágmotívumok, indák, geometrikus formák, füzérek és antik hatású minták váltják egymást. A restaurált belső terek a kiállítás leglátványosabb részei közé tartoznak.

A kúria falai nem pusztán díszítőelemek: lakóik művészi ízléséről, vágyairól és anyagi helyzetéről is árulkodnak. A felhasznált festékek összetétele és a minták stílusa elárulja, mikor élte a család a legtehetősebb időszakát, mikor engedhette meg magának a drágább anyagok használatát, és milyen művészeti hatások érték a Nyírséget. A kótaji Ibrányi–Fráter-kúria falfestményei a 18. század végi nemesi ízlésvilágot tükrözik.

A feltárási ablakok a kiállítóhely egyik legizgalmasabb megoldásai közé tartoznak. A falakon több helyen úgynevezett kutatóablakokat hagytak meg, vagyis egy-egy felületen nem állították helyre teljes egészében a mintát, hanem láthatóvá tették az egymás alatt húzódó rétegeket is. Van, ahol élénkebb színek, máshol visszafogottabb minták bukkannak elő a múltból, így a látogató saját szemével követheti végig, miként változott a divat és a tulajdonosok ízlése az évszázadok során.

A figurális ábrázolások és freskók is előkerültek a kúria reprezentatív tereiben, ahol a nemesi rang és a műveltség vizuális kifejeződései kaptak helyet. A legjelentősebb ilyen motívum a kúria külső főhomlokzatán látható: az Ibrányi család címere, amely ágak között balra ugró szarvast ábrázol, fölötte koronával. A kúria belső elrendezése a központi díszterem köré szerveződik, falai és mennyezete pedig a leglátványosabb festészeti elemek hordozói. Az Ibrányi–Fráter-kúria a magyar vidéki nemesi építészet egyik különösen értékes, épségben fennmaradt emléke.

Miért érdemes felfedezni a Nyírséget, mint „titkok földjét” ?

A Nyírség homokbuckái és sűrű erdői egyszerre kínálnak vadregényes természeti élményeket és mély kulturális időutazást. Ez a vidék hazánk egyik különleges, sok tekintetben ma is rejtőzködő tájegysége, ahol a mocsarak és homokbuckák évszázadokon át megőrizték az ősi magyar kultúra töredékeit, a középkori templomok misztikumát, valamint a jégkorszaki maradványokat őrző lápvilág emlékeit. A térség páratlan értékei közé számos kastély és kúria tartozik, köztük például a kállósemjéni Kállay-kúria, de a múlt hétköznapibb világa is megelevenedik a nyíregyházi Sóstói Múzeumfaluban, amely Magyarország egyik legnagyobb skanzene. A Tisza és a Túr lassú folyású szakaszai, az árnyas homokpadok és a kiépített kerékpárutak pedig ideális lehetőséget kínálnak a térség felfedezésére.

Nyitva tartás: előzetes bejelentkezéssel látogatható.

Fotó: Középkori Templomok Útja Egyesületet