A csengeri Helytörténeti Múzeum Szatmár ékszerdobozának egyedülálló kincseit őrzi.

Csenger városa a Szamos partján, a román határ közelében fekszik, mely egykor fontos révátkelőhely, valamint a történelmi Szatmár vármegye egyik jelentős gazdasági és kulturális központja volt. Története egészen a 13. század elejéig nyúlik vissza. Ma Csenger a szatmári vidék gyöngyszeme, mely nemcsak gazdag történelmi múlttal, hanem kiemelkedő szellemi és építészeti örökséggel is büszkélkedhet. A város különlegessége, hogy a középkori történelmi emlékek és a modern organikus építészet mesebeli kontrasztot alkotnak a belvárosban. Csengert Szatmár ékszerdobozának is nevezik, melyben megkerülhetetlen szerepe van a Makovecz-épületeknek, így a belvárosban sétálva a látogató egy izgalmas építészeti időutazáson vehet részt, ahol a klasszicista és barokk homlokzatok, a tágas terek és a kovácsoltvas kapuk egy virágzó, nagypolgári és kisnemesi világ örökségét őrzik. Csenger egyedi, sehol máshol nem tapasztalható városképének meghatározó épületei a Szuhányi-kúria vagy a Jékey-ház, valamint az egykori polgári lakóházként funkcionáló Kauffmann-ház. Ezek a polgári épületek nemcsak kívülről szépek, hanem ma a város emlékezetének legfontosabb őrzői egyben.

A Kauffmann-ház ad otthont a város Helytörténeti Múzeumának, melynek belső terei maguk is részei a kiállításnak, hiteles környezetet biztosítva a néprajzi és helytörténeti gyűjteménynek. A Kauffmann-ház Csenger központjában, a Hősök tere 3. szám alatt található. Az 1984-ben megnyitott intézmény kiváló kiindulópont Szatmár történelmének megismeréséhez. A kiállítótermekben a város történetével, a környékbeli ásatásokból származó jelentős régészeti leletekkel, iskolatörténeti tárlattal és egy berendezett parasztszobában néprajzi gyűjteménnyel ismerkedhetünk meg.

Állandó kiállítások
Csenger története az őskortól az 1950-es évekig: Ebben a teremben Csenger és közvetlen környékének története lett feldolgozva, kronológiai sorrendben. A kiállítás régészeti leletei között megtekinthetők a XVIII. század elején elpusztult Jánosi falu templomának sírjaiból előkerült ékszerek, fátyoltűk és gyűrűk, valamint a Melith család várkastélyának reneszánsz kályhacsempéi.

A Néprajzi teremben egy korhűen berendezett 1890-es évekbeli parasztszoba várja a látogatókat, mely hűen tükrözi a korabeli szatmári paraszti kultúrát. A szoba középpontjában a családi asztal áll a körülötte elhelyezett székekkel, az asztal mellett látható egy jellegzetes, karfás kialakítású szék, amely a ház urának vagy a díszvendégnek volt fenntartva. A Szatmár vidékére jellemző népviseletet egy teljes férfiöltözetet viselő bábu szimbolizálja – bőgatyában, pörge kalapban, zsinóros mentében –, amelyet a helyi gazdák még az 1920-as években is büszkén viseltek.

A néprajzi gyűjteményben a paraszti életmód emlékei között bemutatják a földműveléshez, az állattartáshoz, valamint a korabeli paraszti háztartásokhoz szükséges egykori munkaeszközöket és szerszámokat is. Külön egységben látható a kenderfeldolgozás, textilkészítés folyamata, a tilóktól és gerebenektől kezdve a guzsalyokon át egészen a mívesen faragott rokkákig. A kiállítás egyik leglátványosabb része a korabeli bútorzat, köztük a jellegzetes szatmári festett bútorok, a magasra vetett ágyak és a kézzel hímzett textíliák, ágyneműk, lócák. Az egyéb használati tárgyak között a helyi és környékbeli fazekasok munkái, a sütés-főzés kellékei sorakoznak a polcokon.

Iskolatörténeti tárlat egy teljes önálló termet foglal el a múzeumban, melynek különlegessége, hogy nemcsak száraz történelmi tényeket közöl, hanem kézzelfogható és vizuális emlékeken keresztül idézi meg a régi korok iskoláinak hangulatát az 1800-as évek közepétől az 1960-as évekig. Az üvegezett vitrinekben és tárlókban az egykori iskolai élet kézzelfogható eszközei között megtalálhatók a múlt századi tintatartók, ceruzák, míves fatolltartók és korabeli acéltollhegyek, régi, kézzel vezetett iskolai anyakönyvek, osztálynaplók, megsárgult bizonyítványok. A fekvő tárlók feletti falfelületeket a századfordulós és a két világháború közötti időszakból származó iskolai fotók díszítik. A kiállítás fontos és megható darabja az a zsidó iskolai emléktábla, amelyet eredetileg 1933-ban avattak fel.

A nyitott szín a Kaufmann-ház udvarán felépített, szabadtéri néprajzi múzeumok hangulatát idézi. Ez a fedett, de oldalról nyitott gazdasági épület kifejezetten a nagyobb méretű mezőgazdasági és kisipari eszközök bemutatására szolgál. Itt kaptak helyet a hagyományos szatmári földművelés és betakarítás nagyobb eszközei, például korabeli ekék, boronák, vetőgépek és szekerek. A kiállítás bemutatja a Csengerben és környékén egykor virágzó kisipar – például a kovácsok, bognárok és kádárok – robusztusabb munkaeszközeit.

Időszaki kiállítások: Az állandó tárlatok mellett a Kauffmann-ház évente több időszaki kiállításnak is otthont ad, így a kulturális kínálat folyamatosan frissül. A helyi közösség és a nyíregyházi Jósa András Múzeum szakmai együttműködésének köszönhetően a kiállított anyag rendkívül színvonalas.

A Csengeri Helytörténeti Múzeum hangulatos, zárt udvara elsősorban a városi kulturális fesztiválokhoz, hagyományőrző napokhoz és közösségi programokhoz kapcsolódva telik meg élettel. A múzeum udvara rendszeresen ad otthont borkóstolóknak és gasztronómiai esteknek, de a Múzeumok Éjszakája nyári országos programsorozat alkalmával az udvar is rendezvényhelyszínné alakul, ahol tárlatvezetések mellett közösségi programokat is tartanak. A Csengeri Napok és a Csengeri Almafesztivál a város legnagyobb kulturális és gasztronómiai rendezvényei, ekkor a múzeum egész területe bekapcsolódik a forgatagba.

Csenger belvárosa valóságos építészeti ékszerdoboz, amely leginkább a középkori műemlékek és Makovecz Imre organikus épületeinek különleges találkozásáról híres. A Kauffmann-háztól egy rövid sétával szinte az összes fontosabb látnivaló elérhető, köztük a Csengeri Református Egyházközség temploma, mely középkori és történelmi műemlék. Az 1322 körül megkezdett, gótikus templom homlokzatának különlegessége a világosabb és sötétebb téglák váltakozásából kialakított dekoratív mintázat. Az 1745-ben készült, 126 kazettából álló famennyezete a templom egyik legértékesebb részlete. Csenger közvetlen környezete és a Szamos-hát vidéke lenyűgöző történelmi, szakrális és természeti látnivalókat tartogat.

Nyitvatartás: 9:00–12:00 és 14:00–17:00.
Előzetes egyeztetés esetén ettől eltérő időpontban is látogatható.