Millenniumi Földalatti Vasút, Kisföldalatti Budapest
Budapest
Európa második földalatti vasútján, a budapesti Millenniumi Földalatti Vasúton 1896. május 2-án indult meg a rendszeres forgalom.
A honfoglalás ezeréves évfordulóját a fővárosban is számos beruházással ünnepelték, ennek egyike volt a földalatti, amely Balázs Mórnak, a Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV) vezérigazgatójának ötlete volt a tömegközlekedés nehézségeinek megoldására. 1893-ban tett javaslatáért nemesi címet is kapott.
A terveket Schweiger Henrik és Wörner Adolf készítette el.
A Millenniumi Földalatti Vasút, vagy ahogy a köznyelvben nevezik, Kisföldalatti (M1-es metróvonal) Európa második földalattija volt – a londonit 1863-ban helyezték üzembe -, de ez volt a világ első villanymeghajtású földalatti vasútja, és a világ második föld alatt húzódó vasútvonala.
A 3689 méternyi pályából alagútban 3225 méter, a felszínen 464 méter haladt. A megengedett 40 kilométeres óránként sebesség mellett a menetidő valamivel több mint 10 perc volt. Érdekesség, hogy itt alkalmaztak először mozdony helyett motorkocsit.
A vasutat a húszas években újították fel először, majd az észak-déli metró Deák téri állomásának építésekor az alagút egy részét kiiktatták – itt létesült a Földalatti Vasúti Múzeum.
Az 1972-73-as rekonstrukció alkalmával 1233 méterrel, a Mexikói útig hosszabbították meg, a nyomvonalat végig a föld alá helyezték, így a teljes 4,4 kilométeres vonal föld alá került. Az átépítés alkalmával kicserélték a biztosító berendezéseket is, ekkor – 1973 végén – tért át a földalatti a felszínen már 1941 óta alkalmazott jobb oldali közlekedésre. A régi kocsikat 23 háromrészes, csuklós Ganz-szerelvénnyel váltották ki, az állomásokat a műemléki védettség figyelembevételével újították fel.
A vasutat 1995-ben teljesen felújították, megerősítették födémszerkezetét, tetőszigetelését. Az Oktogonnál kitérőt építettek, amely lehetővé teszi a vonal szakaszolását. A műemléki állomások belső felújítása korhű módon, az eredeti burkolatokkal és kialakítással történt. A millenniumi földalatti vasút 11 állomása közül 8 eredeti, 3 pedig a különböző vonalkorrekciók során létesült.
Az 1996-os százéves ünnepre a járműveket is felújították, kicserélték az eredeti talpfákat, és restaurálták a megállók eredeti képét. Ennek is köszönhető, hogy a földalattit az Andrássy úttal együtt 2002-ben a világörökségi helyszínnek nyilvánították.
