A Hét Vezér Harangja a Duna festői háttere előtt, zenei élménynek otthont adó szépségükkel dicsőítik honfoglaló őseink emlékét.

A szépséges Dunakanyar kapujában, Verőce keleti végénél, az Árpád út mentén állnak a honfoglaló hét vezérnek emléket állító haranglábak. A millenniumi ünnepségeket a Hősök terén élték meg a tornyok, majd Verőce befogadta és azóta jelképévé is vált, mely éke a Dunakanyarnak és dísze Verőcének is, hiszen a magyar organikus építészetnek egy olyan kivételes építménye, ami nem csak látható, de hallható is.

A millennium évében 7 település kapott egy-egy harangot az ünnepségükre. Az volt a terv, hogy amikor vége van a rendezvénysorozatnak, összeszedik, és a Hősök terén, a színpadon fölállítják. A harangoknak harangtorony kellett, hogy az eget és a földet összekösse. Mivel a harangok igen súlyosak, ezért szárnyakat kellett tervezni ahhoz, hogy szárnyalni tudjanak. Az volt a szemlélet a millenniumi sokadalom minden rendezvénye alatt, hogy semmi ne vesszen kárba, az ünnepségek után valahol föl kell majd állítani.

A millenniumi ünnepségek után Verőce befogadta Hét Vezér Harangjait, majd ápolta, gondozta a műalkotásokat, de azok állapota húsz év alatt jelentősen megromlott, emiatt szükség volt a felújítására, melyet a a település önkormányzata, az élők adakozása és az Emberi Erőforrások Minisztériuma hozzájárulása tett lehetővé. A felújítást Fülöp Balázs és Harta Attila csapata végezte. A felső részükön elhelyezett harangok elektronikáját is megújították, így a hét minden napján, reggel, délben és este más dallamok csendülnek fel Tolcsvay Béla zenéjéből.

Makovecz Imre elsősorban építészként alkotott egyedit és maradandót, de nem kisebb érdeme, hogy több generációt nevelt fel, iskolát teremtett, ahol nem csak építészetet, hanem szemléletet, világlátást is elsajátíthattak a növendékei, akiket bevont megrendelt munkái elkészítésébe. Így került a hét harangtorony megalkotása Szentesi Anikóhoz, aki mesteréhez méltót alkotott.

A Dunakanyarban nyaranta sok százezer kiránduló, hétköznapokon pedig több tízezer ember megy el mellette nap, mint nap és gyönyörködhet benne.

Fotó: Kontur Ági