Zalakarosi fürdő nosztalgia
Ahogy megállíthatatlanul közeleg a tavasz, mindannyian mennénk végre a szabadba, önfeledten élvezni a természetet – vagy valamelyik közeli vagy távolabbi fürdő áldásos szolgáltatásait
És amíg erre várunk, és tervezgetünk avagy nosztalgiázunk, gyakran kerülnek elő kedves régi képek a korábban oly természetesnek vett nyaralásokról. Felértékelődik, amit természetesnek hittünk, és emlékezetünkben még a legrégebbi fekete-fehér képek is ragyogóan élénkek lesznek.
Zalakaroson is alig várják már a fürdővendégeket, s itt is előkerültek a régi fotók, amelyekkel feleleveníthetjük kicsit a fürdő történetét.
Vágyva a társaságra, a napfényre, a fűben mezítlábazásra, és egy jó hideg fröccsre a lángos illatú strandon a napernyő alatt, akár egy kis reumát is bevállalnánk, hogy mondjuk a zalakarosi fürdőben tétlenkedjünk, míg a gyógyhatású víz teszi a dolgát. Hallgatnánk, ahogy a hölgyek – itt is tökéletes frizuráikkal – a kellemes gyógyvízben ázva kedélyesen cseverésznek a hétvégi ebédről, vagy dicsérik a hévízi iszappal történő iszapkezeléseket. És bizony hallanánk csodálatos gyógyulásokról is.
Hiszen Zalakaros nem csupán az ország egyik legnépszerűbb élményfürdője, ahol kicsik és nagyok, fiatalok és idősebbek, sportolók és gyógyulni vágyók töltik szívesen a szabadidejüket – az itt talált termálvíz valóban aranyat ér.
Ahogy az 50-es években Zala megye szerte, Zalakaroson is az volt ugyan eredetileg a terv, hogy majd próbafúrásokkal fekete aranyat lelnek – ehelyett azonban egy európai viszonylatban is egyedülálló, hazánk legmelegebb, 96°C fokos termálvize tört felszínre.
A „csodálatos” vizet felfedezése után néhány hónappal bevizsgálták, és az 1964-ben keltezett balneológiai szakvélemény szerint „mind hőmérsékleténél, mind vegyi összetételénél fogva mozgásszervi reumás betegek, valamint krónikus nőgyógyászati betegek kezelésében minden valószínűség szerint sikeresen alkalmazható”. És így is lett.
A fürdő 10. születésnapján, 1975 novemberében, átadásra került a fedett, téli fürdő, így a strandolós hangulat időjárástól független fedett komplexummal bővült. A beutalóval érkezőket szakképzett személyzet és szakorvos várta a gyógyászati részlegen.
A fürdő fennállásának 55 évében három magyarországnyi látogató fordult meg itt, felüdülést, gyógyulást keresve. „Titkunk a vizünk” – tartja a páratlan szépségű Kis-balatoni tájban fekvő település mottója, ahol ez a közszájon forgó titok dokumentált javulások és gyógyulások formájában is tetten érhető.
A fürdő gyógy-, és élménymedencéi, csúszdái és kezelő helyiségei most üresen konganak, de az idő és a járványhelyzet enyhülésével nem csak a fürdőzni vágyók álma teljesülhet majd hamarosan, akik most csak fotókat nézegetve vágyódnak ide, de talán egy rég dédelgetett kedves projekt is körvonalazódni látszik, ami bizonyára sosem volt aktuálisabb.
Ki viselhetné jobban a szívén a fürdővároska sorsát, mint Novák Ferenc polgármester, aki nem csak végzettségének köszönhető történelmi beállítottságával, hanem számos más kulturális, településfejlesztési, közművelődési és gyógyidegenforgalmi szállal kötődik a helyi értékek méltó képviseletéhez? Elmondása szerint az elmúlt évtizedek során annyi érdekes relikvia és történet gyűlt össze csodás gyógyulásokról, sorsokról, hogy érdemes volna kis házi kiállítást szervezni belőlük. Mankókból, amelyeket hátrahagytak, visszajelzésekből, köszönetnyilvánításokból, amelyek egészen egyedi, személyes történeteket elevenítenek fel.
„Aki elfelejti a hála nyelvét, sosem lesz beszélő viszonyban a boldogsággal” – tartja egy mondás. Ne feledjük ezt, míg régi fotóinkat nézegetve nosztalgiázunk, és várjuk a tavaszt – Zalakaros is vár minket!