Vérteskozma, a bájos, egyutcás zsákfalu a Vértes szívében
A nyugalom szigete jelzőt is teljes biztonsággal viselheti a kicsinyke, mintegy húszfős falvacska.
Vérteskozma területe már az ősidők óta lakott volt, első írásos említése az 1300-as évekre datálódik, ekkor a Gesztesi-várhoz tartozó területként írnak róla, katonai szálláshelyként tartották számon. A török időkben elnéptelenedett, majd 1744-ben 59 katolikus sváb családot telepítettek be a faluba, akik erdőt és földet műveltek.
A község sorsát a második világháború pecsételte meg, mivel frontvonala több mint három hónapon keresztül a Vértesben húzódott. 1946 májusában kitelepítették a németnek tartott vérteskozmaiakat, mintegy 300 embert, csaknem a teljes lakosságot. Mindössze négy család élt tovább a faluban.
A szép, német parasztházak viszont ott maradtak.
Mára Vérteskozma újra benépesült, sőt, a kirándulók kedvelt célpontjává vált. Gánthoz csatolták, és üdülőfaluként sokan kedvelik.
A falu természetvédelmi területen fekszik, és élő skanzenként működik. A Községvédő Egyesület gondoskodik arról, hogy a tradicionális utcakép, a házak megmaradjanak.
Katolikus templomát 1778-ban építették.