Ónodi vár: középkori erősség a Sajó partján

Itthon

2026. július 23. Halász Gabi Krisztina Darókné Harangozó

Megosztás:

Az Ónodi vár Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Ónod szélén, a Sajó közelében áll. Nem hegytetőre vagy meredek sziklára épült, hanem sík vidéken, egy folyami átkelőhely közelében.

A középkori erősség kezdetben főúri lakóhely és birtokközpont volt, később pedig a török elleni végvárrendszer egyik északkelet-magyarországi erődítményévé vált.

A várból napjainkra részben helyreállított bástyák, falmaradványok, pincék és feltárt épületalapok maradtak fenn. Nem teljesen újjáépített műemlék, hanem régészeti bemutatóhely, ahol az egykori vár alaprajza és több építési korszaka is felismerhető.

Egy korábban is használt területen épült fel

Az Ónodi vár építése a Cudar – más írásmóddal Czudar – családhoz kapcsolódik. A család a 14. században jutott hozzá Ónodhoz és a környező birtokokhoz, az erősség kialakítása pedig Cudar Péter nevéhez köthető.

A vár egy már korábban is használt területen, feltehetően a középkori plébániatemplom közelében épült fel. A munkálatokat királyi engedély nélkül kezdték meg. Luxemburgi Zsigmond 1413-ban engedélyezte a már álló vár fennmaradását, a birtokjogi vitát pedig néhány évvel később rendezték.

A korai vár szerkezetét a későbbi átépítések és pusztulások miatt csak részben lehet rekonstruálni. A történeti adatok egy templomot és egy nagyobb tornyot is említenek a vár területén.

Az erősség ebben az időszakban még nem tartozott a jelentős katonai várak közé. Elsősorban a Cudar család lakóhelyeként, valamint a környező falvakat és birtokokat összefogó uradalom központjaként szolgált.

3 / 11

Ónodi vár: középkori erősség a Sajó partján

FOTÓ: Krisztina Darókné Harangozó

A Rozgonyiaktól a Perényiekig

A Cudar család férfiágának kihalása után Mátyás király 1470-ben a Rozgonyiaknak adományozta a várat. A következő évtizedekben Ónod többször gazdát cserélt, királynéi birtokként és zálogbirtokként is szerepelt.

A 16. század elejére a vár egyes részei már rossz állapotba kerültek. Történetének következő jelentős szakasza 1516-ban kezdődött, amikor Perényi Imre nádor szerezte meg.

A fennmaradt adatok szerint jelentős építkezések kezdődtek a várban. Az első munkák elsősorban a belső épületek megújítását szolgálták. A régebbi épületrészek egy részét visszabontották, miközben a pincéket továbbra is raktározásra használták.

A feltárt faragott kőelemek alapján az átépítésen a reneszánsz építészet hatása is felismerhető.

Bástyákkal erősítették meg a várat

Perényi Imre után fia, Perényi Péter örökölte a várat. A mohácsi csatát követő hatalmi küzdelmek idején Perényi Péter Szapolyai János híve volt, és északkelet-magyarországi birtokain jelentős hatalmi központot alakított ki.

Ónod ebben az időszakban valamelyest háttérbe szorult Sárospatak mellett, de továbbra is fontos birtokközpont maradt. A helytörténeti összefoglalók szerint Perényi Péter 1542-ben Ónodra hívta össze a felső-magyarországi vármegyék képviselőit.

A török portyák megjelenése miatt a középkori falak már nem nyújtottak elegendő védelmet. A 16. században a belső vár körül négyszögletes külső falövet alakítottak ki, amelynek sarkaira az ágyúk használatához igazodó bástyák kerültek.

Elhelyezésük lehetővé tette, hogy a védők a várfalak előtti területet oldalirányú tűz alatt tartsák. A települést is megerősítették: Ónod mezővárosa körül fából és földből készült palánkot emeltek.

A vár így fokozatosan elveszítette kizárólag lakó- és birtokközponti jellegét, és egyre fontosabb katonai szerepet kapott.

Ónod szerepe a végvárrendszerben

Perényi Gábor 1567-ben bekövetkezett halála után a család férfiága kihalt, birtokaik pedig visszakerültek a királyi kamarához. Ónodba királyi zsoldban álló katonák költöztek.

A vár nagyobb szabású korszerűsítésére is készültek tervek, ezek azonban nem valósultak meg. A munkák ezért többnyire a meglévő falak javítására és a védelmi rendszer kisebb átalakításaira korlátozódtak.

Ónod jelentősége Eger 1596-os török elfoglalása után nőtt meg. A vár közelebb került a hódoltság határvidékéhez, és szerepet kapott a Sajó völgyének, a közeli átkelőhelyeknek, valamint a Kassa felé vezető útvonalaknak a védelmében.

Az erősség azonban nem tartozott a legnagyobb és legerősebb végvárak közé. Fenntartását rendszeresen nehezítette a pénzhiány, a falak állapota, a hiányos felszerelés és a katonák elmaradó zsoldja.

5 / 11

Ónodi vár: középkori erősség a Sajó partján

FOTÓ: Krisztina Darókné Harangozó

A Rákócziak birtokában

A 17. század elején a váruradalom a Rákóczi családhoz került. Ónod a század első felének hadjáratai során többször került királyi, illetve erdélyi fennhatóság alá. Bethlen Gábor hadjárata idején a vár őrsége megnyitotta előtte a kapukat.

A várat ebben az időszakban többször megerősítették. A falak mögött a tüzérség elhelyezésére alkalmas földtöltéseket alakítottak ki, és javították a védműveket.

A sík vidéken álló erősség védelmét nem természetes sziklafalak, hanem a falak, a bástyák, a földtöltések és a körülötte kialakított palánkrendszer biztosította.

Az 1639-es török támadás

Az 1639-es török támadás során Ónod mezővárosa súlyos károkat szenvedett. A támadók felgyújtották a települést védő palánk egy részét, és az erősségben is károkat okoztak.

A támadás után újabb javításokat és erődítési munkákat végeztek. A vár és a palánkkal védett mezőváros megerősítésén a következő évtizedekben is dolgoztak.

A katonák egy része feltehetően nem a szűk kővárban, hanem a körülötte fekvő, védett településen élt családjával együtt.

Kuruc harcok és a vár katonai szerepének vége

A 17. század második felében Ónodot a kuruc mozgalmak és a török elleni háborúk egyaránt érintették. A mezővárost többször megtámadták és felégették, miközben a vár katonai jelentősége fokozatosan csökkent.

1682-ben Ibrahim budai pasa csapatai ágyúzás után elfoglalták és megrongálták a várat. Thököly Imre ezt követően kijavíttatta az erősséget, és ismét őrséget helyezett el benne.

A vár 1682 után tehát még nem vált teljesen használhatatlanná. A császári csapatok 1685-ben ellenállás nélkül vették át, és javítására még 1686-ban is rendeltek el munkákat.

A török csapatok 1688-ban Ónod mezővárosát ismét felégették, de ez nem azonos a vár végleges elpusztításával.

Eger visszafoglalása és az oszmán csapatok visszaszorulása után Ónod katonai jelentősége gyorsan csökkent. Egy 1701-es összeírás már elhagyott várként említette az erősséget.

A romok pusztulása

A használaton kívüli vár falai fokozatosan pusztulásnak indultak. Köveinek egy részét későbbi építkezésekhez használták fel, a romok között pedig gazdasági célú épületet is emeltek.

A 19. századi Sajó-áradások további károkat okoztak a romos épületekben és falakban. A folyó közelsége a vár fennállása idején stratégiai előnyt jelentett, később azonban gyorsította a maradványok pusztulását.

A falakat emellett a fagy, a növényzet, az időjárás és az építőanyag elhordása is károsította. Emiatt a várból nem maradt fenn összefüggő, többemeletes épületegyüttes.

Régészeti feltárások

Az Ónodi vár rendszeres régészeti kutatása 1985-ben kezdődött. Révész László 1985 és 1991 között vezetett ásatásokat a vár területén.

A kutatók a falakat, a belső épületeket, a pincéket és a különböző építési korszakokat vizsgálták. A feltárások később Tomka Gábor vezetésével folytatódtak, 2003 és 2006 között újabb régészeti munkákat végeztek.

A lelőhelyen 2018-ban próbafeltárást és LiDAR-felmérést is végeztek.

A régészeti kutatások szerint a terület használata nem kizárólag a ma látható kővár megépítésével kezdődött. A lelőhelyen Árpád-kori, késő középkori és kora újkori nyomokat is azonosítottak.

10 / 11

Ónodi vár: középkori erősség a Sajó partján

FOTÓ: Krisztina Darókné Harangozó

Részben helyreállított várrom

A régészeti kutatásokkal párhuzamosan megkezdődött a veszélyeztetett falak megerősítése és részleges helyreállítása. A munkák célja nem a vár teljes középkori vagy kora újkori állapotának visszaépítése volt, hanem a megmaradt részek megóvása és az egykori alaprajz érthetőbb bemutatása.

A külső falöv több szakaszát helyreállították, a délkeleti bástyát teljesen, az északnyugatit részben rekonstruálták. A belső épületek nagy része csak alapfalaiban maradt fenn.

Ma eredeti falmaradványok, feltárt pincék és épületalapok, valamint részben helyreállított védművek láthatók a vár területén. Jól érzékelhető a négyszögletes alaprajz, a belső udvar, a lakóépületek helye és a sarkokon elhelyezkedő bástyák rendszere. A falak között sétálva az is megfigyelhető, hogyan vették körül a középkori lakóépületeket a később emelt, a tűzfegyveres védelemhez igazított erődítésekkel.

Az Ónodi vár bejárása nem igényel egész napot. Elsősorban azoknak lehet érdekes, akik kedvelik a várromokat, a régészeti helyszíneket és a kevésbé ismert történelmi emlékeket.

Kapcsolódó