Téli takaróba bújt az Alcsúti Arborétum és egykori pompás kastélya

Hét év kellett ahhoz, hogy a kastély épülete beköltözhető legyen, időközben megkezdődött a kastélyt ölelő park kiépítése is.

A 40 hektáros Alcsúti Arborétum lenyűgöző hóvirágszőnyegéről, színpompás növényzetéről, óriás fáról már többször is írtunk, szenteljünk most többet hajdani, előkelő kastélyáról.

József Antal főherceg, akik a legmagyarabb Habsburgnak tartották, 1776-ban Firenzében született. 1795-ben lett Magyarország császári helytartója, a nádori címet a rá következő évben kapta meg, és  egészen 1847-ben bekövetkezett haláláig viselte. A főherceg 1819-ben lett az alcsúti birtok tulajdonosa, amely akkor egy igencsak elhanyagolt és adottságait tekintve messze nem kihasznált földterület volt.

József nádor a kastély megtervezésével Pollack Mihályt bízta meg, aki egy év alatt el is készítette a terveket, így 1820. június 13-án sor került az alapkő letételére. A főépület tulajdonképpeni építési munkálataival 1826-ra készültek el, további egy évet vett igénybe a berendezése, így a főhercegi család 1827-ben vehette birtokába az egyik legtisztább klasszicista stílusú magyarországi kastélyt, amely ekkor négyszögletes udvart körbefogó, hátrafelé nyitott, U alakú épület volt.

Homlokzata 5 + 3 + 5 tengelyes, középen négy jón oszlopos portikusszal, felette főhercegi címerrel díszített timpanon.

Az építkezés ideje alatt megkezdődött a kastélyt körüli park kiépítése is: a Váli-víz és a Vértesacsai-patak felduzzasztásával csónakázó tavat alakítottak ki, közepén szigettel, rajta műromokkal.

József nádor maga is ismerője és rajongója volt a botanikának így személyes irányítása, sőt kétkezi munkája révén alakul ki az a nagyszerű, 45 hektáros park, amelynek csodájára jártak a kortársak is.

József nádor 1847-ben hunyt el, s az ezt követő húsz évben nem történt jelentősebb változás az alcsúti birtok életében, egészen addig, amíg nyolcadszülött gyermeke, József Károly Lajos főherceg lett 1867-ben a birtok ura. Az ő idejébe élte második fénykorát a kert és jelentős bővítési munkálatok történtek a kastélyban is, ami ekkor vált igazi épületegyüttessé.

Az utolsó átépítés a 20. század elejére tehető. Ekkor a kettős U alakú kastélyudvar belső, az eredeti József nádor-féle főépület által körülvett udvarának az újabb, külső szárnyak által határolt udvar felé eső részét zárták le. E munkálatok során nyerte el a kastély végleges formáját.

1944 végén a politikában addig befolyásos család az orosz csapatok elől menekülve elhagyta a kastélyt. Mivel még reménykedtek a visszatérésben, számos értékük, berendezési tárgyuk a rezidenciában maradt. Az épület bár átvészelte a II. világháború katonai eseményeit, pusztulását ezután, egy feltehetőleg gyújtogatás következtében kitört tűz és az okozta, hogy nem törekedtek a helyreállítására. Először az értékeket, az ezüsttárgyakat, a berendezést, majd a megmaradt köveket hordták szét, mára már csak egyetlen fal, a főhomlokzat áll a védett parkban.

Így Alcsútdobozon felcserélődtek a szerepek: az egykor a kastélyt körbe ölelő nagyszerű park lett mára a látogatók fő célpontja, az épület maradványai pedig úgy szolgálnak benne, mint azok a műromok, amelyek egykor az angolpark részei lennének.

#CsodalatosMagyarorszag Kövess minket Instagramon is!

Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!