Az istállóból lett kápolna: az Alcsúti Arborétum kápolnája

Itthon

2020. december 11. Halász Gabi Tanka Mária

Megosztás:

A Vértes előterében, lankás dombok között, a Csaplári erdőben fekszik a középkori múlttal rendelkező Alcsútdoboz.

A települést először 1339-ben Chuth (Csút) néven említik, a 15. században királyi oklevelek keltezési helyeként tűnik fel.

1819-től József nádor birtokába került, akit a legmagyarabb Habsburgnak is neveznek. Az 1820-as években egy kastély és angolkert építésébe fogott bele, amelyet ma Alcsúti Arborétumként ismerünk.

A kastélyt József nádor az egykor ott álló prépostság romjaira emelte Pollack Mihály tervei alapján. A szép vonalú, hatalmas méretei ellenére is harmonikus klasszicista kastély 1827-re lett készen. Fákat azonban már 1825-től kezdtek ültetni köréje.

A kastélyból mára nem sok maradt: egyetlen szép homlokzatrész, középütt nagyszerű oszlopsorral és timpanonnal.

fotó © Tanka Mária | Csodálatos Magyarország

Az évek során a kastély sok épülettel egészült ki, többek közt egy hatalmas istállóval, amely olyan szépre sikerült, hogy József nádor egyik fia, József-Károly főherceg, aki apja halála után vette át a birtok irányítását, az istállót 1880-ban kápolnává építtette át.

fotó © Tanka Mária | Csodálatos Magyarország

A kápolna tervezője Storno Ferenc, a 19. század egyik legnagyobb magyarországi restaurátora volt. Belülről talán még szebb volt, mint kívülről. Az ólomüveg ablakokat Róth Miksa festette, a mennyezeti freskókat Lotz Károly készítette. Ezekből mára sajnos semmi nem maradt meg: a második világháborúban megrongálódott, az 1960-as évek helyreállítási munkái során leverték a maradék freskókat, eltüntették a mennyezeti kupolákat, amelyeket vasbeton födémmel pótoltak, felverték az alig sérült mozaikpadlót, a külső íves díszítéseket megsemmisítették, a torony csűrös sisakját sem az eredeti formában állították helyre.

Az Alcsúti Arborétum növényzete a 19. századi növénytelepítés eredményeként egy 540 fajból álló fás növénygyűjtemény.

A legszebb és legidősebb példányai között platánok, török mogyorók, tulipánok, vasfák, vérbükkök, mocsárciprusok, jegenyefenyők, és japánakácok találhatók, de értékes a hárs, – juhar-, tölgy- és gesztenye-fajok gyűjteménye is.