Itthon
A Hatvantól 20 kilométerre, fekvői szépségű környezetben fekvő falu szélén emelkedik a Somlyó-hegy, a Mátra utolsó vulkáni kúpja. Csúcsáról körbetekintve lenyűgöző panoráma tárul elénk: nyugaton a Cserhát hegyei zárják le a látóhatárt, keletre ellátni a Kékes vonulatáig.
A szőlőtermesztéshez kedvező vulkáni talajt biztosít a Mátra. A község határában elterülő szőlőültetvények aromákban és illatokban gazdag, testes fehérbort adnak. A vidék jellegzetes szőlőfajtája az olaszrizling, rizlingszilváni. A Tarcódi és Nagyvölgyi dűlőben található pincék egy része több mint száz éves.
Rózsaszentmárton – az őskorban már lakott vidéken – 1000-1050 között jött létre. Valószínűleg Aba Sámuel adományozta egy Fanchal nevű vitézének, akinek emlékezetére évszázadokig viselte a település a Fancsal nevet.
Okleveles említése 1267-ben történik, a 14-15. században Fancsaltelke a neve. Az 1460-as években a cseh husziták befészkelték magukat a környékre. Favárakat építettek Apcon és Patán is. A török hódítók 1544-ben a hatvani vár elfoglalásával kezdték uralmukat kiterjeszteni Heves megye területére. Mohamed pasa fegyveres ereje még ebben az évben sorra hódoltatta a Zagyva mentén elterülő falvakat. Ekkor Pancsa néven említik.
A falu legrégibb épületét, a templomot Grassalkovich Antal kegyúr építette és 1813-ban szentelték fel. E templom helyén egy 1696-os adat szerint kőtemplom állt, amelyet 1720 körül Szent Márton tiszteletére szenteltek fel. Mai elnevezése is erre utal.
E csodálatos nevű magyar település a mátrai lignitbányászat bölcsőjének is nevezik, mivel a Mátra alján itt indult meg először a lignit kitermelése. A bányászat 1968-ban fejeződött be a településen.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!