Rudabányai-tó, a meredek szikfalak határolta türkizkék tengerszem
Rudabánya, a Miskolctól kevesebb mint 40 kilométerre fekvő település neve elsőként az itt lelt ősmajom, a Rudapithecus hungaricus maradványairól lehet ismerős, de tava is messze földről vonzza ide a turistákat.
A bányató létét a vasércbányászatnak köszönheti – már a középkorban is bányásztak itt ezüstöt és rezet, az 1880-as évektől pedig vasércet termeltek itt ki. A kiásott bánya hossza 6 kilométer, és több száz méter széles, az évek alatt legalább 50 millió tonna vasércet termeltek ki. 1986-ban zárt be a bánya, s a kitermeléssel együtt megszűnt a a járatok szivattyúzása is.
Ahogy a csapadékvíz feltöltötte az üregeket két kisebb tó jött létre az Andrássy II. és a Vilmos névvel ellátott bányarészek csatlakozásánál, majd ahogy emelkedett a vízszint, úgy egyesült a két tó egyetlen, mesés állóvízzé, s létrejött Magyarország legmélyebb tava, melyben veszélyes és épp emiatt tilos a fürdés, ezért elégedjünk meg a türkiz víztükör látványával.
A tó közelében tanösvény vezet végig, amely alapvetően az ásványgyűjtésre, a különleges panorámára, a víz közelségére, illetve a bányaterület kőzeteinek bemutatására épít. A tanösvény bemutatja és megjelöli a földtanilag, régészetileg vagy csupán látvány szempontjából fontos és érdekes pontokat.
Partját a külszíni bányaművelés után visszamaradt meredek sziklafalak és omlások határolják, melyeket fokozatosan elborított a növényzet. Főként akác- , nyár-, nyír- és fenyőfák, valamint különféle cserjék tudtak megkapaszkodni a sovány talajon, de ahol vastagabb a földréteg, tölgyesek is kialakultak.
Élővilága viszonylag szegényes: az egész évben hűvös víztömegben csak néhány halfaj korlátozott számú egyede él, soha nem volt tömeges halbetelepítés, így pont a horgászok számára nem egy paradicsom.