Szalafő hét halmon épült: Alsószer, Csörgőszer, Felsőszer, Gyöngyösszer, Papszer, Templomszer és Pityerszer.

Ez utóbbin, mely nevét valószínűleg a pityer nevű madárról kapta, a három házcsoportból és portából álló épületegyüttes, a Pityerszeri skanzen, az 1700-as évekbeli állapotot őrizték meg. A területhez 10 épület, 3926 négyszögöl terület, gyümölcsös és 2 vízgyűjtő tóka, az itatóvíz gyűjtésére és tárolására kiásott gödör tartozott.

HIRDETÉS

1 / 16

Pityerszeri skanzen, az Őrség ékszerdoboza

FOTÓ: Nagy József

FOTÓ: Nagy József FOTÓ: Nagy József FOTÓ: Nagy József FOTÓ: Nagy József FOTÓ: Nagy József FOTÓ: Nagy József FOTÓ: Nagy József FOTÓ: Nagy József FOTÓ: Nagy József FOTÓ: Nagy József FOTÓ: Nagy József FOTÓ: Nagy József FOTÓ: Nagy József FOTÓ: Nagy József FOTÓ: Nagy József FOTÓ: Nagy József

A Vas megyei Szalafő talán az Őrség legtöbb népi értékét őrző és bemutató települése. A tájegység többi helységéhez hasonlóan szeres település. De mi is az a szer? Ez egy közigazgatási egység, amely egymástól elhatárolódó, dombhátakra vagy domboldalakra települt kis házcsoportokból, szerekből áll.

2 / 16

Pityerszeri skanzen, az Őrség ékszerdoboza

FOTÓ: Nagy József

Az Őrségben eredetileg a határgyepűt őrző családok foglalták el a domboldalakat, ahol otthonuk védett volt a tavaszi vizektől. A szerek nemzetségi szálláshelyek voltak, amelyek az idők folyamán kisnemesi településekké váltak.

A Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága 1970-ben Szalafő-Pityerszeren 3 portát vásárolt meg, hogy az őrségi szeres település formát megóvják és bemutathassák az utókornak.

3 / 16

Pityerszeri skanzen, az Őrség ékszerdoboza

FOTÓ: Nagy József

A terület legősibb háztípusa a füstősház. Ennek egyetlen, nagyméretű, fűthető helyisége volt. Ez a mai konyhának felelt meg, tüzelőpadkás kemencével és deszkás tolóablakokkal. Itt elfért a nagycsalád minden tagja. Egyszerű berendezése az alapvető életfunkciók kiegészítését szolgálta. A kemence egyszerre szolgált fűtésre, sütésre és főzésre. A füsttelenítése megoldatlan volt, mert a tüzelőpadkáról illetve a tűzhelyből kiömlő füst a lakótérben terjengett és az ajtó felső részén vagy a felette lévő füstnyílásokon, és a deszkás tolóablakokon keresztül távozott a szabadba. A 18. században az Őrségben a szegényebb családok használatában voltak a füstösházak. Ebben a típusban a szoba és a konyha nem különült el egymástól. Más helyiségek viszont csatlakoztak a lakáshoz: kamrák, istállók, ólak, pajták.

5 / 16

Pityerszeri skanzen, az Őrség ékszerdoboza

FOTÓ: Nagy József

A két tüzelővel (a cserépkályhás szobával és a tüzelőpadkás kemencével) ellátott lakóházak a módosabb, vagyonosabb családoknál már a 17. század végén létrejöttek. A füstöskonyhás-szobás háztípus a 19. század közepére teljesen kiszorította a füstösházat.

6 / 16

Pityerszeri skanzen, az Őrség ékszerdoboza

FOTÓ: Nagy József

Az emeletes kástu, amely az országban ma már csak egyedül itt létezik, a földszinten éléskamrából és nyitott színből áll. Kástúban tartották a család életbiztonságára szolgáló élelmiszereket és az újratermelést biztosító vetőmagvakat.

13 / 16

Pityerszeri skanzen, az Őrség ékszerdoboza

FOTÓ: Nagy József

Az Őrségi Nemzeti Park olyan különleges állatoknak is otthont ad a nemzeti park, melyeket nemigen látni máshol az országban: ezek az európai bölények, a kontinensünk legnagyobb testű szárazföldi emlősei.

15 / 16

Pityerszeri skanzen, az Őrség ékszerdoboza

FOTÓ: Nagy József