A hét dombhátra települt Őriszentpéter, az Őrség fővárosa
A kevesebb, mint 1200 fős kisváros neve arra utal, hogy egykor határőrszolgálatra kötelezett népek lakták.
Az Őrség hazánk egyik csodája, minden szeglete a természeti, a történelmi és a kulturális gazdagságot tükrözi.
A fővárosának is hívott Őriszentpéter 7 dombra épült és 9 szerből áll: dombtetőkön helyezkedik el a Baksaszer, Kovácsszer, Égésszer, Galambosszer, Siskaszer, Templomszer. Három pedig követi a völgyben a helyiek által Szalának nevezett Zala folyását: délen a Városszer, északon pedig az Alszer és a Keserűszer.
A település IV. László 1280-ban kelt szabadalomlevelében szerepel először, mint a „zalafő őrök” lakóhelye.
Az őrállók emlékére készült dombormű Gömbös László alkotása.
A település legrégibb épülete a 13. század elején, a Templomszeren épült Római katolikus plébániatemplom, melynek védőszentje Szent Péter apostol.
A 16. században kialakított hatalmas árok ma is megvan körülötte, ami jelzi, hogy középkorban erődítményül szolgált. A templom egy ideig a reformátusoké volt, majd 1730-tól újra a katolikusoké lett.
A település másik védett temploma a Városszer nyugati felén található későbarokk református templom, mely 1790 körül épült. Öt keskeny csehsüveg-boltozattal fedett, a templomtér két rövidebb oldalán fa karzat áll. A szószék és az orgonaház provinciális copf alkotások.
Kertjében állított emlékoszlopot és ültetett emlékfát 2006-ban az Őrség lakossága az 50-es évek kitelepítéseinek áldozataira emlékezve.
Szabolcs Péter alkotása az Áldás, egy 140 centiméteres, fiú alakot formáló bronzszobor. A fiú magasra emelt kezének tenyeréből folyik ki a tiszta víz, utalva arra, hogy az Őrségben még tiszta a természetben eredő forrás vize.
A tiszta forrásvíz utalhat a hagyományok megőrzésére, a természeti környezet szépségére és megbecsülésére.
Az I. és II. világháború áldozatainak emlékére emelt dombormű.