Oázis a pusztában, a Hortobágy-halastavi tanösvény
Emellett szerepel a Ramsari jegyzékén, Natura 2000-es terület, és része a Világörökségnek.
A hortobágyi halastavak Közép-Európa egyik legnagyobb halastó-rendszerét alkotják, a Hortobágy legszikesebb, gazdálkodási szempontból legértéktelenebb területén, az úgynevezett Csúnya-földön alakították ki.
Eredetileg 17 medencéből állt, jelenleg – gátszakadások és egyes kisebb, elnádasodott tavak művelésből való kivonása révén – tíz tó üzemel. A tavak feltöltőcsatornáját, amely a Nyugati-főcsatornából ágazik ki, a halastavak kialakításával párhuzamosan építették meg.
Miért is létesítették a halastavakat?
A Tiszának a 19. században történt szabályozása után az Alföld tekintélyes részén, így a Hortobágyon is a vizes élőhelyek a csapadékvizen kívüli természetes vízutánpótlásukat elvesztették. A folyószabályozásnak számos negatív következménye jelentkezett a mezőgazdaságban is, így egy újabb program keretében néhány évtizeddel később az Alföldön jelentős halastó-, rizstelep- és öntözött gyeprendszer kiépítését kezdték meg. Ekkor létesítettek halastavakat a Hortobágyon mintegy 6000 hektáron, melyek közül a Hortobágyi-halastó (más néven Öreg-tavak) kialakítása már az első világháborúban megkezdődött, kb. 2000 hektáros területen. A tórendszer kiépítése az 1970-es évek elején fejeződött be.
Tanösvény a halastavaknál
A tanösvényt végigjárva a hortobágyi halastavak és nyílt vizű mocsarak madárvilágával és növényvilágával ismerkedhetünk meg. A terület Közép-Európa és egyben a Hortobágy egyik legfontosabb vízimadár élőhelye, az idelátogatók részletes képet kapnak a Kárpát-medencei fészkelő és vonuló vízimadár közösségeiről. A tanösvényen emellett találkozni lehet Közép-Európa számos veszélyeztetett vízimadárfajával is. A látogatók betekintést kapnak a halastavi gazdálkodás munkafolyamataiba, illetve a természetvédelmi célú élőhelykezelés egyes vonatkozásaiba is.
2006-ban adták át Magyarország egyetlen kisvasútját, amely halastavi környezetben fut.
A kisvasút a halastavak belső gátja mentén tesz meg egy kb. 5 kilométeres távot: a végállomásnál leszállva egy 460 méter hosszú pallóúton gyalogosan végighaladva betekintőkből, magaslesről ismerhető meg a növény- és állatvilág. A terület gyalogosan és kerékpárral is látogathat.