Nagymarosi Kálvária-kápolna – Séta a Dunakanyar egyik legszebb kilátópontjára

A Duna bal partján, a Börzsöny lábánál húzódó Nagymaros nemcsak kirándulóhelyekben gazdag, hanem történetekben is.

Az egyik legkülönlegesebb ilyen történet a város fölé magasodó Kálvária kápolnához vezet, ahol a stációk mentén nemcsak a Krisztus-passió bontakozik ki, hanem a helyi közösség múltja és a Dunakanyar panorámája is.

Ez a domboldalba simuló keresztút egyszerre szakrális tér, emlékhely és kilátópont – ahol jólesik megállni, elidőzni, akár csak egy nyugodt óra erejéig.

Nagymaros – Egy dunai város múltja és hangulata

Nagymaros – Visegrád méltó szemközti párja – már a római korban is fontos átkelőhely volt, de neve először 1257-ben bukkan fel írásban. A település különösen kedvelt tartózkodási helye volt Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király idejében. A Visegráddal szembeni Maros-síkság alkalmas terepnek bizonyult a lovagi játékok számára – különösen Mátyás korában virágzott ez a hagyomány. Kiemelt szerepét a török megszállás idején vesztette el.

A 20. század viharai – háborúk, majd a német ajkú lakosság kitelepítése – súlyos nyomot hagytak a közösségen. Napjainkban Nagymaros a nyugalom, a természetjárás és a lelki elmélyülés városa – ahová érdemes betérni, akár egyetlen napra is.

A kálvária története – A hit nyomai a hegyoldalban

Nagymaros városközpontjától nem messze, egy kis domb tetején áll a Kálvária-kápolna, amelyet 1773-ban emeltek Geiger Mária megbízásából, néhai férje, Geiger Ferenc kamaraispán emlékére. A barokk stílusú, egyhajós kápolnát fa huszártorony díszíti, melyet bádogfedésű sisak koronáz meg. Eredetileg a templomtól a kápolnáig vezető út egyenes vonalban haladt, ám a későbbi parókia és egyéb építkezések megtörték ezt az egykori vonalat.

A kápolnához 167 meredek lépcső vezet fel, amelyeket az 1920-as években nagymarosi családok építtettek. Aki figyelmesen halad felfelé, ma is olvashatja az egyes lépcsőfokok oldalába vésett neveket – ezek a kőbe írt aláírások máig őrzik az adományozók emlékét.

A stációsor nyolc eleme a lépcsősor mentén helyezkedik el, míg a további négy a kápolna falán található. A nyeregtetős, négyzetes formájú stációházakat Berki Márton helyi képzőművész rézdomborításai díszítik, melyek az 1990-es években készültek – adományokból, a képeken az adományozók neve is feltüntetésre került.

A keresztút stációi Krisztus szenvedéstörténetét követik végig, de emellett a helyi közösség múltjának is fontos lenyomatai. A második világháború utáni kitelepítések idején sokan itt vettek búcsút otthonuktól – így ez a hely nemcsak vallási, hanem történelmi és érzelmi emlékezethely is.

A kápolnához érve páratlan kilátás nyílik a Dunakanyarra – tiszta időben akár Vácig is ellátni.

Egykor ezen a területen is rengeteg szelídgesztenye fa állt. A helyi hagyomány szerint a fákat a 14. században Károly Róbert vagy – más források szerint – Beatrix királyné hozatta Itáliából. A nagy szemű, zamatos marosi gesztenye hosszú ideig nemcsak a helyi piacokon volt keresett csemege, hanem sok család számára megélhetési forrást is jelentett. A 20. század végén azonban a kéregrák nevű betegség súlyos pusztítást végzett a fák között. Bár történtek újratelepítési próbálkozások, ezek sajnos nem jártak sikerrel. A híres marosi gesztenye ma már inkább csak az emlékekben él tovább.

Kirándulási lehetőségek a közelben

Ha a keresztutat végigjártuk, érdemes folytatni az utat a Julianus-kilátó felé. A kálváriától alig egyórás séta vezet a Hegyes-tetőre, ahonnan még szélesebb panoráma tárul elénk. Lent, a városban pedig a Szent Kereszt-templom, a kompkikötő, és a Duna-parti sétány vár. Bár a kálvária önmagában is tartalmas lelki és vizuális élményt nyújt, Nagymaros és környéke egész napos kirándulásra is alkalmas célpont.

JEGYVASARLAS.HU – koncertek, fesztiválok, kulturális és szórakoztató programok, helyszínek

#CsodalatosMagyarorszag Kövess minket Instagramon is!

Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!