Itthon
A városban több helyen is találkozhatunk velük, a legismertebb példányok a Bolza-kastély környezetében és az Erzsébet-liget közelében állnak. Vastag törzsük, szabálytalan gyökérzetük és nyáron sűrű, zöld lombjuk miatt könnyen felismerhetők.
A fák mára hozzátartoznak Szarvas arculatához. Jól illenek a lassú folyású víz, a régi parkok és az arborétumi környezet világához, történetük pedig a Bolza család kertépítő munkájához kapcsolódik.
A mocsárciprus Észak-Amerika délkeleti részéről származó fafaj. Természetes élőhelyei a mocsarak, árterek, folyópartok és időszakosan vízzel borított területek. Jól alkalmazkodik a nedves, levegőben szegény talajhoz, ezért olyan helyeken is megél, ahol sok más fafaj nehezebben fejlődik.
A növény a ciprusfélék családjába tartozik, de több szempontból eltér attól, amit a fenyőfélékről általában gondolunk. Lombhullató fenyő: tavasszal puha, világoszöld hajtásokat nevel, nyáron finom szerkezetű koronája van, ősszel barnásvörösre, rozsdás árnyalatúra színeződik, majd télre lehullatja a leveleit.
Levelei aprók, laposak és puhák, a hajtásokon kétoldalt sorakoznak. Messziről könnyű, tollszerű lombot adnak a fának. Idősebb példányai nagyra nőhetnek, törzsük alul gyakran kiszélesedik, kérgük hosszanti irányban barázdált, barnásvöröses árnyalatú.
A faj egyik legismertebb sajátossága a légzőgyökér. Ezek a talajból kiemelkedő, szabálytalan formájú gyökérképződmények főként nedves, mocsaras élőhelyeken jelennek meg. Szerepük lehet a levegőztetésben, a fa megtámasztásában és az iszapos talajhoz való alkalmazkodásban. A szarvasi példányoknál ezek a különös gyökérformák közelről is jól megfigyelhetők.
A mocsárciprus hosszú életű, lassan fejlődő fafaj. Kedveli a napos, nedves élőhelyeket, de parkokban és arborétumokban is jól tartható, ha elegendő vízhez jut. Városi környezetben főként díszértéke miatt ültetik: különleges alakja, puha lombja, őszi színeződése és vízközeli karaktere miatt könnyen felismerhető.
A mocsárciprus Szarvason tudatos telepítések révén jelent meg. Meghonosítását Bolza Pál nevéhez kötik, aki az észak-amerikai fafajok iránt is érdeklődött. A nedvesebb területeket kedvelő fa jól alkalmazkodott a Körös menti környezethez, ezért a város parkos részein és az arborétumhoz kapcsolódó területeken is megmaradt.
A legismertebb példányok a Bolza-kastély környezetében láthatók. Az épület belső terei nem látogathatók, kívülről azonban jól megfigyelhető a vízpart felől. A kastély, a part és az idős fák együtt Szarvas egyik legismertebb városképi részletét adják.
A környék rövid, nyugodt sétára alkalmas. Közelről a mocsárciprusok jellegzetes részletei is jól látszanak: a bordázott törzs, a talajból kiemelkedő légzőgyökerek és a nyári hónapokban sűrű lombkorona. A fák a Szarvasi Arborétum, vagyis a Pepi-kert történetéhez is kapcsolódnak, így látványos természeti elemei a városnak, egyben a helyi kertkultúra emlékei.
Júniusban és a nyári hónapokban a mocsárciprusok friss, zöld lombjukkal és árnyékos koronájukkal határozzák meg a Körös-part hangulatát. Ilyenkor a víz közelsége, a sűrű növényzet és a parkos környezet miatt kellemes sétahely a környék.
Ősszel egészen más képet adnak: lombjuk vörösesbarna és rozsdás árnyalatokra vált, ami erős kontrasztot teremt a vízzel és a part többi növényével. Tavasszal a friss hajtások, télen pedig a lomb nélküli törzsek és gyökérformák miatt érdekesek.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!