Itthon
Területe már az Árpád-korban lakott volt, első írásos forrása a 11. századra datálódik: 1019-ben Adriani néven említette oklevél. A települést I. István király adományozta a zalavári apátságnak halászatával együtt. A török hódoltságot a falu viszontagságokkal bár, de átvészelte. A 18. században – Vásárhely részeként – a Károlyiak birtoka lett, akik csanyteleki dohánykertészeket telepítettek ide. A kertészkedés megszűnése után 1860-tól halászként, béresként élt a falu lakossága.
A Tisza szabályozásával, 1887-1892 között a falu mellett, illetve határában két levágott holtág keletkezett.
A magyar nyelv holtágnak hívja azokat a folyószakaszokat, melyek egyik vagy mindkét vége beiszapolódik, míg az élő folyó irányt változtat. Azokat a holtágakat, melyek nyílt vízfelülettel rendelkeznek, morotváknak nevezzük. A Tisza vidéke a folyó szabályozásainak köszönhetően bővelkedik mindkét típusban. Ezek hozzák együttesen létre a Holt-Tiszát, mely egy terebélyes holtágrendszer, időnként hatalmas morotvákkal tarkítva.
A mártélyi Tájvédelmi Körzet a Tisza hullámtérének bal parti szakaszán létesült, az ország harmadik tájvédelmi körzeteként. Védetté 1971-ben nyilvánították.
Mint tájemlék sajátosan magyar adottság, mert az alföldi parasztság régmúlt idők mostoha szociális körülményei között létrehozott egyik legjelentősebb eredményét, a kézi erővel megépített 3500 kilométer hosszú gátrendszert és a 170 kilométer hosszú folyómeder kialakítását mutatja be.
A tanösvény különlegessége még a holtág elmocsarasodott déli végén egy 300 méter hosszú pallóút, amely egy hihetetlen és titokzatos mocsárvilágba kalauzol el bennünket.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!