Feked — a „sváb Hollókő” Baranya keleti peremén

Itthon

2026. január 26. Halász Gabi Éva Nagy

Megosztás:

Feked Baranya vármegye keleti részén, a Geresdi-dombság lankás vidékén, dombok által közrefogott környezetben fekszik, Mohácstól bő húsz kilométerre.

A települést gyakran zsákfaluként emlegetik, ám helyzete inkább félreeső fekvésű falunak mondható: a Pécsváradot Véménddel összekötő út a közelében halad el, ahonnan ahonnan a faluba vezető út főutcaként fut tovább a völgyben.

Fekedet sokan nevezik a „sváb Hollókőnek”, ami nem túlzás: a falukép, az épített örökség és a táji környezet együttese ritka épségben őrizte meg a dél-dunántúli sváb települések karakterét.

1 / 12

Feked — a „sváb Hollókő” Baranya keleti peremén

FOTÓ: Éva Nagy

Egy sváb közösség öröksége

A település története a középkorig nyúlik vissza: Feked először 1372-ben került említésre, amikor is a cikádori ciszterci apátság, majd később a budai káptalan birtokaként tartották számon. A település magyar lakossága sokáig kitartott, ám a 17. században a török dúlások következtében szétszóródtak, és a vidék évtizedekig lakatlan maradt.

Az újjáépítés az 1720-as években vette kezdetét, amikor is német telepesek érkeztek a Rajna vidékéről, hogy jobb élet reményében új otthonra leljenek itt. Kitartó munkával, erdőirtással és csatornázással alakították ki a nehezen művelhető földeket, amelynek eredményeképpen a 18. században Feked virágzó közösséggé vált, és hírnevet szerzett a sváb munkaerő kitartásáról és összefogásáról.

Az állattartás, különösen a tehenészet és a juhtenyésztés, valamint a szőlőművelés jelentette a fő megélhetési forrást, melynek termékeit a közeli városokban értékesítették.

A falu gazdasági és demográfiai fejlődése a 19. század végére és a 20. század elejére tetőzött, amikor 1910-ben már 901 lakos élt itt.

A 20. század közepének traumái, különösen a második világháborút követő kitelepítések Fekedet sem kerülték el, ám a település identitása nem tűnt el. Több család később visszatért, a házak jelentős része megmaradt, így az épített örökség folytonossága nem szakadt meg. Az 1920–30-as években különösen intenzív építkezési hullám zajlott: ebben a két évtizedben annyi új ház épült, hogy szinte kicserélődött a falu. Közülük több mint negyven ma is eredeti állapotában áll, egészen sajátos arculatot adva Fekednek.

Sváb parasztházak

A fekedi házak stílusa és szerkezete önmagában nem egyedülálló, ilyen sűrűségben és ilyen egységes megjelenéssel azonban kevés helyen találkozni. A település utcái mentén a telkek mindkét oldalon dombról futnak le az útra, ezért a házak utcai homlokzata megemeltnek hat, hogy az épületek teljes hosszukban a felszín felett maradjanak.

Az utcaképet így elsősorban a magas, gyakran gazdagon tagolt homlokzatok határozzák meg, amelyek egyik vagy másik oldalán feltűnően nagy, keskeny utcai bejárati ajtók nyílnak. Ezek fölött sok esetben színes üvegablak is megjelenik. Az ajtók mögött lépcső vezet fel a magas tornácra – helyi nevén gádorra vagy gangra –, magát az utcai bejáratot azonban hagyományosan nem használták. A gyalogosok a kisebb, díszes kiskapun léptek be, míg a szekerek, később az autók a kovácsoltvas nagykapun jutottak az udvarra.

A fekedi lakóházak nagy része arányos tömegformálású, utcai oromzatuk pedig gyakran igényesen tagolt és díszített. A homlokzatok nem egyszínűek: a faluképben a visszafogott, világos felületek mellett többféle – jellemzően pasztelles – színezés is megjelenik, ami különösen karakteressé teszi az utcaképet.

A hosszú porták – jórészt a múlt század 1910-es és 1930-as évei között épültek – sok helyen míves kovácsoltvas kerítéssel és kapuval kapcsolódnak egymáshoz. Jellegzetesen fekedi megoldás a faragásokkal ékesített, festett, magas és keskeny utcai bejárati ajtó, amely a tornácra nyílik.

A telekstruktúra egységes: az utcafronton álló lakóház mögött gazdasági épületek, pajta, istálló, majd kert és szőlő következik. Ez az elrendezés egyszerre szolgálta a gazdálkodást és a rendezett falukép kialakítását. A tornác nem csupán díszítő elem volt, hanem árnyékos közlekedőtér és a mindennapi élet fontos színtere, amely tovább erősíti az utcák nyugodt ritmusát.

5 / 12

Feked — a „sváb Hollókő” Baranya keleti peremén

FOTÓ: Éva Nagy

Kapuk, udvarok, pincesorok

Fekeden az építészeti érték nemcsak a házak tömegében rejlik. A kovácsoltvas kapuk, fa- és vaskerítések, valamint az udvarbejáratok kialakítása a helyi mesterségek igényességét tükrözi. Ezek az elemek visszafogottak, funkcionálisak, és szervesen illeszkednek a falukép egészébe.

A település határában és a domboldalakon található présházak és pincesorok a szőlőművelés több évszázados hagyományát őrzik. A pincék elhelyezkedése és egyszerű kialakítása jól követi a domborzati adottságokat, és szorosan kapcsolódik Feked mezőgazdasági múltjához.

Fontos, hogy a házak többsége ma is lakott. A felújítások során sok esetben törekedtek az eredeti arányok és anyaghasználat megőrzésére, így a település nem vált skanzenné, hanem megmaradt élő faluként.

Egyedi kulturális értékek

Feked nemcsak építészeti, hanem kulturális értelemben is őrzi sváb gyökereit. A német nemzetiségi hagyományok ma is jelen vannak a közösségi életben, különösen a gasztronómiában. A stifolder készítése és az ehhez kapcsolódó ünnepek máig fontos közösségi alkalmak.

A település központjában álló barokk római katolikus templom 1765-ben épült, majd 1846-ban bővítették. A templom környezetében található kőkeresztek, hagyományos terek és kisebb emlékhelyek szintén Feked gazdag történeti rétegéhez tartoznak.

11 / 12

Feked — a „sváb Hollókő” Baranya keleti peremén

FOTÓ: Éva Nagy

Hogyan juthatunk el Fekedre?

Feked közúton közelíthető meg. Pécs felől Mohács irányába haladva, majd Véménd térségében letérve érkezhetünk meg a faluba. Mohács felől északnyugati irányban, dombos, erdőfoltokkal tagolt vidéken vezet az út.

Az utolsó kilométereken a völgybe simuló házsorok, a művelt domboldalak és a csendes környezet fokozatosan jelzik, hogy egy nyugodt, egységes szerkezetű faluba érkezünk.

Miért látogasson el Fekedre?

Feked ideális úti cél azok számára, akik a városi nyüzsgéstől távol, nyugodt környezetben szeretnének kikapcsolódni. A falu nyugodt atmoszférája, barátságos közössége és gazdag történelmi háttere teszi vonzóvá a látogatók számára. Itt mindenki megtalálhatja a maga módján a békét és a szépséget.

Az egykor virágzó parasztfalu mára a mecseki túrázók egyik kedvelt állomásává vált. A településen áthalad a Mecseket a Geresdi-dombsággal összekötő zöld jelzés, és a falu központjából két körtúra is indul. A zöld jelzést északi irányba követve négy kilométer után a bakancsos turisták elérhetik a népszerű Dél-dunántúli Kéktúra útvonalát. A Héthárs pihenő környéke kerékpározásra is alkalmas, a fekedi halastavat pedig már évek óta választják előszeretettel.

Ha Fekeden jár, érdemes a környéken is barangolni, és megtekinteni a Míves Tojás Múzeumot Zengővárkonyon, a Pécsváradi várat, a Mausz-kápolnát Szálkán, felmászni a Zengő-kilátóra.

Kapcsolódó