Az ősszel is romantikus Bánki-tó, a Palócföld Balatonja
Vizének hőmérséklete a nagy tavunk vizéhez hasonló, amiatt nevezik a Palóc Balatonnak.
Bánk története régmúlt időkre nyúlik vissza. A település neve – a magyar „bán” méltóságnév változata – a korai Árpád-korra utal. A török időkben elpusztult faluba szlovákokat telepítettek be, utódaik a mai napig őrzik hagyományaikat.
A Bánki-tó keletkezésével kapcsolatban még folynak a kutatások, és nem sikerült kideríteni, hogy a tavat tápláló karsztvizek rendszere a Budai-hegység hévforrásaival, vagy magával a Dunával vannak-e összeköttetésben.
A helyiek által tengerszemnek nevezett tavacskáról már 1742-ben írt Bél Mátyás Bánkot is bemutató feljegyzésében.
„Van nekik egy csodálatos természetű tavuk, amelyet a nép Tengeri-szemnek, azaz moris aculumnak nevezget, és azt hiszi, hogy földalatti medreken át összeköttetésben van a tengerrel. Mindenesetre ismeretlen mélységű, kerek, mintegy ötven ölnyi partszegélyű. Semmiféle zápor, még a tartósabb sem dagasztja meg, és bár állandóan folyó patakocskát fogad magába, mégsem figyelték meg, hogy akárcsak egy körömnyit is megnőtt volna bármikor. De nem látták sohasem még a legforróbb időben sem jelentősen megapadni, de a legtombolóbb zivatarban sem szokott könnyen hullámzásba jönni. Azt mondják, hogy a tó valamikor hirtelen keletkezett, a talaj mélyéből, nagy zúgással horda ki a földet és a sziklákat. Arra lehet következtetni, hogy a földalatti üregekben összeszorult szelek előretörtek ugyanitt víz lépvén az üregekben nyomukban.”
A tó mélysége átlagosan 4 méter, de van, ahol eléri a 6 métert is. A tavat egy sétaút veszi körül, amelyen körbejárhatjuk a néhol erdővel szegélyezett vízpartot.
Bánk Vácról autóval a 2-es úton át 30 perc alatt közelíthető meg, busszal pedig a váci autóbusz-állomásról 1 óra 10 perc alatt érhetünk a településre.