A világörökség részét képező, több mint 1000 éves Pannonhalmi Főapátság
Pannonhalma nevezetességét, a Győr-Moson-Sopron megyei Szent Márton-hegyen álló monostort a magyar kereszténység bölcsőjének is tekintik.
Alapítása Géza fejedelemhez köthető, és 996 körülre nyúlik vissza. 1541-ben kapott főapátsági rangot, a török háborúk idején azonban végvárként funkcionált. A főapátság látványos épületegyüttese a Bakony és a Kisalföld találkozásánál elterülő, közel 300 méter magas dombon, a Szent Márton-hegyen (Mons Sacer Pannoniae) épült fel Szent Márton püspök tiszteletére. A román stílusú altemplom és kerengő, valamint a gótikus bazilika az évszázadok során barokk és klasszicista stílusú épületrészekkel egészült ki, amelyek a főapátság mai arculatát meghatározzák.
A bencések első és legjelentősebb magyarországi apátságának híres alapítólevele, az első ismert magyar oklevél ugyan nem eredetiben, hanem 12. vagy 13. századi másolatban maradt fent, de formájában hűen követi a monostor építését befejező Szent István iratát.
A pannonhalmi Bencés Főapátság könyvtára több mint 300 ezer kötettel ma a világ legnagyobb bencés gyűjteménye. A Főapátsági Levéltár őrzi a tihanyi bencés apátság 1055-ös alapítólevelét, a magyar nyelv legrégibb emlékét. A monostor képtára, metszettára, numizmatikai gyűjteménye, kincstára és gyógynövény kultúrája közös emlékeinket, értékeinket őrzi.
A bencés szerzetesek máig a nevezetes montecassinói Szent Benedek 6. századi Regulájában megfogalmazott szabályokat követik.