A vidéki úrilak, amely az ősi, nemesi Rhédey-család nevét viseli
A bástyaszerű elemekkel díszített kastély, amely az egyetlen Rhédey-emlékhely Magyarországon, az angol középkori várak formavilágát idézi.
Zsáka, melynek nevét először a 13. század elején íródott Váradi Regestrum említi, a 17. századtól – kisebb megszakításokkal – az Aba nemzetségből eredő Rhédey-család birtoka volt.
Az első, aki e nevet viselte egy bizonyos Mikó volt, akit 1303-ban említenek. Rhédey Gábor 1744-ben kapott grófi címet. A kastély építtetője, az előbb említett Rhédey Gábor, fontosnak tartotta, hogy egy jelentősebb épületet emeltessen katonás temperamentumának megfelelően, vagy inkább a kor divatját követve, vagy pedig éppen a múltat szimbolizáló vár emlékét idézve.
1885 előtt a zsákai Rhédey-kastélyban volt a Rhédey család levéltára is.
Gróf Rhédey Gábor 1897. április 21-én bekövetkezett halála után a család férfi örökös nélkül maradt, így leányági testvére Rhédey Zsófia grófnő, majd lánya Rhédey Erzsébet, férjezett Paksy Józsefné de Battyán birtokolta a kastélyt.
1908-ban gróf Almásy Imre vásárolta meg a kastélyt, de 1916 táján már báró Vay Arnoldné tulajdonolta. Az első világháború utolsó éveiben a kastély hadikórházként működött, majd pedig 1926-tól 1944-ig báró Vay László a második házasságából származó családjával együtt lakott a kastélyban.
A kastély pincéje
1945-ben államosítják a kastélyt, a főépületet a pártok, a melléképületeket a helyi földművelő szövetkezet használta. 1950-től kezdve iskola működött benne egészen 1984-ig. Védetté 1958-ban nyilvánították.
Az épület közepén álló torony egy ősibb megjelenést tükrözve “öregtoronyként” jelenik meg.
A kastély jelenleg az egyetlen Rhédey-emlékhely Magyarországon, állandó kiállításai bemutatják a Rhédey-család történetét, valamint az Almásy, Vay, Wesselényi és Bethlen főnemesi családok zsákai Rhédey-kastélyhoz köthető történelmi személyiségeinek közéletben betöltött szerepüket.