A Cserhát pici falva, melyet az egész országban ismernek: Hollókő
Hollókő, a Magyarországon egyedülálló Világörökségi kis falu, Nógrád megye középső részén Szécsény várostól délkeletre, Pásztó városától északkeletre fekszik.
A pár száz fős település Ófalujának története a 13. századig nyúlik vissza, a tatárjárás után épült fel a Szár-hegyen vára. A korabeli oklevelek jobbára csak a várat említik, a faluról a középkorból pusztán az a tény ismert, hogy már a 14. század első felében egyházas hely volt.
A török hódoltság idején sok más településhez hasonlóan Hollókő is elnéptelenedett, újratelepítése azonban rövidesen megtörténhetett, hiszen 1720-ban már nemes községként szerepelt a nyilvántartásban. A településen többször pusztított tűzvész, mivel a házakat fából építették, alapozás nélkül, és könnyen gyulladó zsúptetővel fedték, a szabad tűzhelyek felett pedig kémény helyett csak füstlyukakon szellőztettek.
Az 1909-es nagy tűzvész jelentette a fordulópontot:
az immár vályogfalú házakat kőalapra emelték, és szarufás tetőszerkezettel, cserépzsindellyel fedték, megőrizve eredeti formájukat.
Hollókő a régiót jellemző, egyutcás falutípust képvisel, a központi útra merőlegesen, keskeny szalagtelkeken, kettős vonalban helyezkednek el a házai.
A falu központjában, a domb tetején áll a kis fatornyos, zsindellyel fedett templom, melyet 1889-ben közadakozásból építettek.
Az épület kivételesen jó állapota és egyszerűségéből fakadó szépsége miatt valóságos gyöngyszem.
A védett épületek földszintes, kontyolt nyeregtetős parasztházak, melyek homlokfalát az utca és az udvar felől is áttört faragással díszített faoszlopos, deszkamellvédes tornácok, úgynevezett hambitusok szegélyezik.
A palóc településeken a nagycsaládok szokás szerint egyetlen telekre építkeztek, és a család létszámának növekedésével az utcára néző első ház mögött egyszerűen egy újat emeltek.