Esztergomi Bazilika, a Duna fölé magasodó Várhegy monumentális épülete
A Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház 118 méteres hosszúságával, 18 méter vastag alapfalaival, 100 méteres magasságával, 5660 négyzetméter alapterületével az ország legnagyobb temploma.
Sőt, valószínűleg építésekor is csak a római Szent Péter bazilika, valamint a londoni Szent Pál katedrális előzte meg Európában és számos technikai újdonságot is alkalmaztak állításakor, például Magyarországon itt használtak legelőször üreges téglát.
Az esztergomi Várhegyen már a 10. század óta áll templom: az elsőt Géza fejedelem építtette Szent István, az első vértanú tiszteletére, a hagyomány szerint itt született fia, Szent István király. István 1001-ben alapította meg az esztergomi érsekséget, s 1010-re már állt a mai bazilika helyén a Szent Adalbert-székesegyház. A 12. században leégett, újjáépítésekor mellékkápolnákkal bővített templomot 1543-ban, amikor Esztergom török kézre került, dzsámivá alakították. Fél évszázaddal később, a város sikertelen ostroma idején lőporrobbanás döntötte romba.
A romok helyére már a 18. században új templomot terveztek, végül a székesegyház alapkövét 1822. április 23-án, Szent Adalbert ünnepén tették le.
A székesegyházat Ferenc József jelenlétében Scitovszky János hercegprímás 1856. augusztus 31-én szentelte fel, bár a főhomlokzat oszlopos előcsarnoka még befejezetlenül állt, és a déli harangtorony is hiányzott. Az építkezés Lippert József irányítása alatt fejeződött be, a zárókövet 1869. november 1-jén, már Simor János érseksége idején helyezték be. A belső tér neoreneszánsz berendezése még évtizedeken át folyt, az építkezés költségei túllépték a hatmillió koronát.
A főhomlokzatot nyolc sima, 22 méteres oszlop uralja, korinthoszi oszlopfőkkel, drámai kontrasztban az épület dísztelen tömegével. A félgömb alakú kupolát helyenként 17 méter vastag falak, s 24 korinthoszi oszlop tartja, köztük 12 ablakkal.