Olaj után kutattak, de termálvizet találtak Egerszalókon
A ként, magnéziumot, kalciumot, nátriumot tartalmazó hidrogén-karbonátos termálvizet, melynek metakovasav tartalma is figyelemre méltó, 1992-ben gyógyhatásúnak minősítették.
Egerszalók Egertől 5 kilométerre a Bükk lábainál fekszik, és feltehetően már az államalapítást követően fokozatosan fejlődött. Első írásos említése 1248-ra datálódik, terra Zolouk névalakban. A Szalók nemzetség telepedett itt le, s róluk kapta nevét a falu. A tatárjáráskor már szőlőültetvényeket találtak a betolakodók, és a hol elnéptelenedett, hol ismét “élő” település lakói többnyire a mezőgazdasággal foglalkozott, a legelők harmadrészét szőlővel ültették be.
A település életében egy 1961-es próbafúrás hozott változást.: kőolaj és földgáz után kutatva kutat fúrtak a mintegy 20 méteres domb oldalába, de a szénhidrogének helyett a 405-410 méter közötti vízadóból 65 °C-os termálvizet kezdett termelni a kút. A kutat magára hagyták, viszont az elégtelen műszaki lezárás miatt a kút “eresztett”.
A mészkőlerakódás területe körülbelül 1200 négyzetméter.
A felszínre így más “módon”, kisebb nyomású és hőmérsékletű körülmények közé érkező termálvízből fokozatosan elkezdődött az addig oldott meszes anyag kicsapódása.
A kivált mészből gátak, illetve különböző, különleges alakú, csodálatos teraszok képződnek. Formájuk a víz hőmérsékletétől függ.
A termálvíz a föld különböző fémvegyületeivel keveredve változatos színekkel festi be a mészkövet.
A második fúrásra 1987-ben került sor, amelyből 426 méterről 68 °C-os termálvíz tört fel.
A vizet 1992-ben az Egészségügyi Minisztérium gyógyvízzé minősítette, mivel hatásos kiegészítő gyógymódot biztosíthat a gyulladásos mozgásszervi, nőgyógyászati megbetegedések, valamint ízületi kopás esetében is.
Kialakulásukkor ezek a mészkő teraszok még rendkívül mállékonyak, de az újabb és újabb rétegektől egyre szilárdabbá és teherbíróbbá válnak.