Ahonnan mesés a panoráma Budapestre: a Halászbástya
Ilyen a Halászbástya, amely Budapest egyik meghatározó műemléke és kiemelt látványossága.
A korábbi várfalakra emelt Halászbástya 1895-1902 között épült, nevét valószínűleg az alatta elterülő Halászvárosról (Víziváros) kapta, vagy az is lehetséges, hogy a várfal ezen szakaszának védelméért felelős középkori halászcéhből vették.
A középkori várfalakra emelt neogótikus stílusú építmény Schulek Frigyes tervei alapján készült.
Schulek a Halászbástya magvaként megtartotta a 18. századi erődrendszert, ám a tagolatlan, nagytömegű bástyák és falak merevségét gazdagon alkalmazott új építészeti elemekkel oldotta fel, illetve igazította a Mátyás-templom architektúrájához.
A bástya sarokpontjain öt kisebb és egy nagyobb tornyot emelt.
A kisebb tornyok hengeres testűek, falaik árkádokkal áttörtek, díszes párkánnyal záródnak. A nagyobb torony – amely az egykori Híradás-bástyára épült – egy szinttel magasabb, külön lépcsőrendszer és lépcsőtorony tartozik hozzá.
A tornyokat a román kori kolostorok kerengőjére emlékeztető fedett árkádokkal kötötte össze.
A Halászbástya Dunával párhuzamos főhomlokzata mintegy 140 méter hosszúságú, amelyből a déli folyosószárny hossza mintegy 40 méter, az északié 65 méter, míg a díszes középső mellvédfal 35 méter hosszú. Csúcsos süvegű kőtornyai a hét magyar honfoglaló vezért szimbolizálják.
A Szent István szobor elkészítéséhez Strobl Alajos szobrászművész 1898-ban kezdett hozzá és 1903-ban fejezte be, és 1906. május 21-én leplezték le ünnepélyes keretek között.
A Halászbástya 1987-ben került fel a világörökségek listájára a budai Várnegyeddel és a Duna két partjának, a Margit-hídtól a Gellért-hegyig látható panorámájával együtt.