A Zagyva völgyében fekvő Szurdokpüspökit keletről a Mátra, dél felől a Nagy-Hársas, nyugatról pedig a Cserhát hegység lankái határolják.

Igen régen megtelepedett az ember e kedvező adottságú vidéken, több kőkori és bronzkori kultúra emlékei is előkerültek a területen. A falu nevének első része az itt található hegyek közötti keskeny völgyből ered, mivel a község ennek a szurdoknak a bejáratánál terül el. A „püspöki” az egykori tulajdonost jelöli, ugyanis a falu egyike annak a tíz településnek, melyeket Szent István 1004-ben adományozott az általa alapított Egri Püspökségnek. 1261-ben egy IV. Béla által kiadott oklevél is megerősítette e tulajdonjogot. A község 1288-ig egyházi tulajdon, majd világi földesurak, Rédeyek, Tariak, Kompolthyak, Báthoriak birtokolták.

HIRDETÉS

A terület kiváló szőlő- valamint gyümölcstermő vidék.

2 / 5

Szurdokpüspöki pincesor, a mátrai szőlőművelés szép emléke

FOTÓ: Hatvani‎ Anikó

FOTÓ: Hatvani‎ Anikó FOTÓ: Hatvani‎ Anikó FOTÓ: Hatvani‎ Anikó FOTÓ: Hatvani‎ Anikó FOTÓ: Hatvani‎ Anikó

Valaha mintegy 150 hektáron termeltek a község határában szőlőt. A bort azonban nem a házaknál tartották, hanem a pincékben, hiszen így télen-nyáron állandó hőmérsékleten tudták tárolni.

3 / 5

Szurdokpüspöki pincesor, a mátrai szőlőművelés szép emléke

FOTÓ: Hatvani‎ Anikó

Eleinte zsúptetős épületeket emeltek vályogfalakkal, de ezeket az elmúlt 20 év során már átépítették a tulajdonosok, így a pincesoron ötvöződik a múlt, és a jelen hangulata.

4 / 5

Szurdokpüspöki pincesor, a mátrai szőlőművelés szép emléke

FOTÓ: Hatvani‎ Anikó