Itthon
A település legkorábbi írott emléke Károly Róbert idejéből, az 1332-1335 évekből maradt fenn a pápai tizedlajstromban. Ekkor már a Pécsi káptalan birtoka, s az övé maradt az egész középkoron át, majd a török uralom alól felszabadulva ugyanez a testület vette birtokába. A falu fejlődését a 18. század elején a kuruc háborúk, majd a rác-dúlás zavarta meg. Ezt követően már viszonylag békésebb körülmények között élt a nép.
A település templomát a 13. században (egyes feljegyzések szerint a 12. században) emelték. A török hódoltságot túlélte, ám a 18. század elejére állapota nagyon leromlott.
1726-ban restaurálták, majd 1780-ban – az addig a középkori stílusjegyeket viselő templomot – a pécsi káptalan a korai igényeknek megfelelően átalakítatta: körbeépítették a tornyot, a szentélyt elbontották és nagyobbat építettek helyette. A hajó déli oldalán lévő keskeny ablakok helyett szélesebbeket nyitottak.
200 évvel, az 1980-as években került sor a templom újabb, nagyszabású restaurálására, átépítésére, amikor is az épületet az 1780. évi átépítés utáni állapota szerint újították fel, mégis úgy, hogy a templom bizonyos törökkor előtti jellegzetessége bemutatásra került.
Így – többek között – a déli falon kibontottak egy középkori ablaknyílást, a déli bejáratot a középkori formára állították vissza. A középkorból megmaradt keresztelő kutat a szentély közelébe, a szenteltvíztartókat a bejáratok mellé helyezték el. Az északi falon levő copf szószéket elbontották, a szószék nyílását befalazták.
A barokk berendezésből csak kevés maradt meg, a templom jelenleg használatos valamennyi berendezési tárgya új.
2000-2004. között a templomot ismét felújították, és 2005-ben került átadásra a Toronyzene, mely naponta kétszer 14.00-kor és 18.00-kor játssza a rövidített Bányászhimnuszt.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!