Itthon
Az épületben az egykori őrléshez használt berendezéseket is meg lehet nézni, a malom történetét és működését pedig kiállítás mutatja be.
Egy 1181-ből származó forrás már említ egy molnárt a településen, ebből azonban nem állapítható meg, hogy vízimalomban dolgozott-e. A Kende család levéltári anyagában viszont 1315-ben már egyértelműen szerepel vízimalom.
A ma látható malom pontos építési ideje nem ismert. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő a jelenlegi épületet a 18. századhoz köti, és egy 1752-ből, Mária Terézia korából fennmaradt írásos emléket is említ.
A túristvándi malom három alulcsapós vízikerékkel működik. Ez azt jelenti, hogy a víz alulról éri el és hajtja meg a kerekek lapátjait. A kerekek átmérője a vízilapátokkal együtt egyenként 6,2 méter.
Az épület nyugati oldala a partoldalba épült, nagyobb része pedig cölöpökön áll. Belsejét 11 ablak világítja meg, a felsőbb részekhez meredek falétrák vezetnek. Kívül három erkély tagolja az épületet, tetejét fazsindely borítja. A déli oldalon helyezkednek el a vízikerekek, valamint a malom működéséhez szükséges vízi láda és a duzzasztó zsilip.
Három alulcsapós vízikerekével és szerkezetével a túristvándi vízimalom Közép-Európában is ritkaságnak számít.
A malmot működése során többször korszerűsítették. 1904-ig két malomkővel úgynevezett parasztlisztet őröltek, egy harmadik követ pedig darálásra használtak. Abban az évben a hátsó keréktengelyre hengerszéket szereltek, majd 1921-ben újabb berendezéssel bővítették a malmot.
Dinamót is felszereltek, amely a malom és a molnárház világításához termelt elektromos áramot. A berendezés a fennmaradt adatok szerint még 1942-ben is működött.
A malom egykor egy nagyobb épületegyüttes része volt. Mellette cölöpökre épített, deszkafalú műhely állt, ahol alkatrészeket készítettek, valamint az őrlő- és darálóköveket javították.
Néhány méterrel lejjebb egy fürdőházat is kialakítottak a bárói család számára. A falu felőli oldalon az úgynevezett Fluder-kapu állt, amely árvizek és magas vízállás idején segítette a víz levezetését. Ezek az építmények mára eltűntek.
A második világháború után az épület állapota jelentősen leromlott, használható vasalkatrészeinek egy részét leszerelték. Egy idő után már az összedőlés veszélye is fenyegette.
Több helyreállítás után 1995 és 1998 között a Kincstári Vagyoni Igazgatóság felújította a malmot. A munkálatok során a szerkezetet ismét működő- és őrlőképes állapotba hozták.
A malomszerkezet ma is működőképes, és bemutató őrlésre is alkalmas. Az épületben kiállítás mutatja be a vízimalom történetét és működését.
A malom közvetlenül az Öreg-Túr partján áll, így a látogatást egy folyóparti sétával is össze lehet kötni. Kívülről közelről is láthatók a több mint hatméteres lapátkerekek, az épületben pedig az egykori malom berendezéseit lehet megnézni.