Itthon
A Rábával párhuzamosan futó dombság, a Vasi-Hegyhát oldalán fekvő település nemcsak évszázados emlékhelyeivel, hanem parkerdejével, kilátójával és zarándokhelyével is különleges úti cél azoknak, akik tartalmas kikapcsolódásra vágynak.
Egy város, ezer kilométerre Rómától, mely szintén hét dombra épült? Egy „római” sánc, ami nem is római? Egy kolostor, amely ma is működik, és egy kút, melyhez csodák fűződnek? Egy béke, ami nem hozott békét? Ez mind Vasvár.
A Vasi-Hegyhát szélén fekvő település már a kőkorszak óta lakott. A Rába árteréből kiemelkedő magaslatok ideális feltételeket kínáltak a letelepedéshez. A város határában húzódó földsáncot sokáig rómainak tartották, de elképzelhető, hogy a honfoglalás után épült.
A római korban Castrum Ferreum néven említették az itteni erődítményt – a név a helyi vasfeldolgozásra utal. A gyepvasércet már akkor is kohókban olvasztották, nyomaik a domonkos kolostor udvarán is előkerültek. A 13. században a pannonhalmi bencések innen szállíttatták a vasat – Vasvár az ország egyik legfontosabb vasközpontja volt.
A 10. századra földvár épült a területen, amely köré Szent István király ispánsági központot és megyeszékhelyet hozott létre. A középkorban sorra épültek a templomok – köztük a román stílusú Szent Mihály-templom –, és kialakult a városmag Szentmihályfalva és Zsidófölde településrészekkel.
A tatárjárás után újjáépítették a domonkos kolostort, amely ma is működik – ez hazánk legrégebbi, folyamatosan használt domonkos rendháza. A 14–15. században Vasvár virágzó kereskedelmi és közigazgatási központ volt, választott bíróval, vásárokkal és öntudatos polgársággal. Az ipar fokozatosan a malomiparra helyeződött át.
A 16–17. században német és török seregek dúlták a környéket, Vasvár szerepe fokozatosan visszaszorult. 1664-ben, a szentgotthárdi csata után itt táborozott a török sereg, majd itt kötötték meg a magyarok számára kedvezőtlen vasvári békét.
A 18. században a lakosság visszatért, a város újjáépült: új kolostorok és templomok születtek, míg a káptalan Szent Mihály-temploma romos maradt. 1830-ban Vasvárnak mintegy 1400 lakosa volt. Történelmi örökségét ma templomromok, sáncok, legendák és élő kolostorok őrzik – egy emberléptékű városban, ahol a múlt és a természet szinte észrevétlenül simul egymásba.
Vasvár különleges hangulata a történelem és a természet harmonikus együttéléséből fakad, így emlékezetes úti cél lehet egy hétvégi kiruccanáshoz vagy tartalmasabb felfedezéshez is.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!