Bátaszék, ahol borral locsolják a fát – és ez nem véletlen

Itthon

2025. április 22. Halász Gabi Györkő Zsombor

Megosztás:

Tolna vármegye szelíd dombjai között, Bátaszék határában húzódik meg egy különös békéjű magaslat: az Orbán-hegy.

Nem a magassága teszi különlegessé, hanem az a történet, amit évszázadok óta őriz. Itt, a szőlőhegyek ölelésében áll egymás mellett két különleges emlék – az ősi Molyhos Tölgy és a barokk Szent Orbán-kápolna –, amelyek együtt mesélnek természetről, hitről és közösségi összetartásról.

Egy fa, amely túlélte a történelem viharait

A hegyet a 18. században, a Rákóczi-szabadságharc utáni időkben betelepített szerb és horvát családok tölgyesekkel ültették be. Az itt legeltetett állatok makkoltatása része volt a mindennapi életnek. E tölgyes erdőség egyik utolsó, még élő tanúja a mostani molyhos tölgy, amely már 300-400 éve állja az idő próbáját.

Ez a hatalmas fa ma már nemcsak természetvédelmi érték, hanem szimbolikus alakja is a tájnak. Törzsének kerülete közel 5 méter, lombkoronája 17,5 méter magasba nyúlik.

Nem csoda, hogy 2015-ben megkapta a „Magyarország Év Fája” címet, majd 2016-ban elhozta az „Európa Év Fája” díjat is. A tölgy egy élő emlékmű, amely nemcsak a múltat idézi, hanem a közösség jelenéhez is szorosan kötődik.

Az évszázadok óta a település feletti dombon őrködő molyhos tölgy szeretetét, tiszteletét bizonyítja az a ma is élő hagyomány, hogy minden év május 25-én – Orbán napján – a fa törzsét borral locsolják, hogy a következő évben is bőséges legyen a szőlőtermés.

2 / 8

Bátaszék, ahol borral locsolják a fát – és ez nem véletlen

FOTÓ: Györkő Zsombor

Mit érdemes tudni a molyhos tölgyről?

A molyhos tölgy (Quercus pubescens) hazánk egyik jellegzetes fafaja, különösen a déli kitettségű, melegebb domboldalakon honos, például a Balaton-felvidéken vagy a Dunántúli-középhegységben. Közép-Európában főként a Kárpát-medence melegebb vidékein fordul elő, és kifejezetten jól tűri a száraz, meszes talajokat. Göcsörtös ágrendszere, vastag, repedezett kérge, molyhos hajtásai és bőrszerű levelei könnyen felismerhetővé teszik. Bár nem nő túl magasra – ritkán haladja meg a 15 métert –, kitartása és alkalmazkodóképessége figyelemre méltó. A fa értékes, ám görbe törzse miatt kevésbé alkalmas ipari feldolgozásra – inkább szimbolikus és ökológiai jelentősége a meghatározó.

Egy fogadalom nyomában – a Szent Orbán-kápolna

A fa közelében áll a barokk Szent Orbán-kápolna, amelyet a 18. század közepén a bátaszéki németajkú katolikusok építtettek. Az 1738-as pestisjárvány idején fogadalmat tettek: ha túlélnek, kápolnát emelnek hálájuk jeléül. Ígéretüket betartva 1754-re elkészült a kápolna, melynek hófehér falai azóta is a domb ékei.

A dongaboltozatos, huszártoronnyal ellátott épület főoltárán Szent Orbán pápa barokk stílusú képe látható, kezében szőlőfürtökkel – utalva a szőlőtermesztők és borászok védelmezőjeként betöltött szerepére. A főképet két kisebb szárnykép egészíti ki: Szent Flórián és Mária Magdolna alakjaival. A kápolnát 1990-ben újították fel, eredeti hangulatát megőrizve.

6 / 8

Bátaszék, ahol borral locsolják a fát – és ez nem véletlen

FOTÓ: Györkő Zsombor

Árvíz idején menedék lett

Az 1956-os jeges árvíz a Duna történetének egyik legpusztítóbb eseménye volt. A rendkívül hideg tél után hirtelen olvadás és heves csapadék okozta árhullám több dél-dunántúli települést is sújtott – Bátaszéket részben evakuálni kellett. A Szent Orbán-hegy ekkor védelmet nyújtott: a kápolnába menekültek a helyiek, itt tartották meg a szentmiséket is. A templom és a fa ekkor nemcsak szakrális, hanem szó szerinti menedékké váltak.

Egy könnyű túra, nagy élménnyel

A Szent Orbán-hegy Bátaszék központjától alig két kilométerre fekszik. A domb földúton, enyhe emelkedőn keresztül kényelmes sétával elérhető, akár gyalogosan, akár kerékpárral vagy autóval. Tavasszal és kora nyáron különösen szép: a táj virágba borul, a kápolna körül madarak énekelnek, és a tölgy friss zöld lombja hívogat.

Aki felkeresi ezt a helyet, több mint egy kirándulással gazdagodik – olyan élménnyel tér haza, amely egyszerre kapcsol a természethez, a múlthoz és a lelki elmélyüléshez. Itt valóban beszél a csend, a fák mesélnek, és a kis kápolna tornya az ég felé mutatja az utat – épp úgy, ahogy évszázadok óta.

Kapcsolódó