Margit-sziget Budapest
Budapest, Margit-sziget, 1138 Magyarország
Régen királyi vadászterület volt a 2800 méter hosszú Margit-sziget – amiért a Nyulak szigetének nevezték -, amely a Margit és az Árpád híd között terül el.
Néhány szállodától és sportlétesítménytől eltekintve a Margit-sziget egy nagy park, árnyas sétányokkal és padokkal.
A hatalmas platánfák és sétányok mellett a kültéri szobrok, a középkori kolostorromok, a sziget szélén álló csónakházak, közepén az Ybl Miklós által tervezett kaszinó, és az UNESCO által védettnek nyilvánított víztorony és a Japánkert is mindenképpen említést érdemel.
Mindenki találhat itt magának való programot: a sportosabbaknak ott a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda, a Palatinus strand és az 5,3 kilométeres futópálya, családosoknak az állatsimogató, a zenélő szökőkút és a Fénykert.
A Margit-sziget első kertészeti emléke a Domonkos-rendi apácák kolostorkertje, ahol fűszer- és gyógynövényeket is termesztettek. Az első parkosítást Habsburg–Lotaringiai Sándor Lipót magyar nádor kezdte el, s mintegy 300 fafaj meghonosítását kezdeményezte a Margit-szigeten.
A természetes növényzetből mára nem sok maradt, ide tartoznak az Arany János által is megénekelt tölgyek, melyek közel 150 évesek, tehát a költő életében még fiatal kis fák lehettek.
Főként a parti részeken gyakoriak a nyárfák, a füzek, a kőrisek és a szilek. A sétányok mentén látható a nyugati ostorfa. A parkos részeken sok a platán, a vadgesztenye, illetve a hársak. Gyakoriak a tűlevelűek, a már említett tölgyek és a gyertyán. A változatos növényzet sokféle állatot vonz: pl. lepkék, közép- és nagy fakopáncs, cinegefélék, énekesmadarak. A ragadozó madarak közül előfordulhat a karvaly, a macskabagoly, de fészkelt már itt kabasólyom is. Az emlősök közül legismertebb a főként szürkületkor járó keleti sün és a fák között ugráló mókusok.
