Sarlós Boldogasszony-székesegyház Szombathely
Szombathely, Hollán Ernő u. 12, 9700 Magyarország
Méretében a harmadik legnagyobb magyar templom a szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyház, amely 1791-től 1814-ig épült.
A székesegyház építését Hefele Menyhért tervei szerint 1791 tavaszán kezdték meg, az alapkövet augusztus 29-én maga a püspök helyezte el. Az alapok ásásánál rögtön az ókori város fórumának maradványaira, a római épületek alapfalaira és mozaikjaira bukkantak. Szily János mint kora egyik nagy műveltségű embere nem engedte meg a római romok elpusztítását. Azokat gondosan feltárták és a legszebb maradványokat megmentették az utókornak. Az építés gyors ütemben folyt, úgyhogy 1793 őszén már tető alatt volt a szentély. 1794 tavaszán elkezdődött a tornyok és a hajó építése is, melynek vezetésére közben március 15-én elhunyt a tervező Hefele Menyhért. Az idős mestert a ferences templom sírboltjába temették, és az építés további vezetésével tanítványát, Anreith Györgyöt bízták meg. Az év végére a kedvezőtlen időjárás ellenére sikerült az egész székesegyházat tetővel befedni.
A szombathelyi székesegyház latinkereszt alaprajzú, főhomlokzatán három bejárat, az oromzaton és fülkékben ó- és újszövetségi alakok és allegorikus szobrok láthatók. A Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt katedrális belső díszítésének programja a Mária-tiszteletet és a magyar szentek kultuszát ápolja. A fő-és mellékoltárképek Maulbertsch, Doffmaister és Anton Spreng munkái. A hatalmas boltozatot Josef Winterhalder és Anton Spreng freskói díszítették, amelyek sajnos a második világháborúban megsemmisültek. Az elpusztult oltárképeket a háború utáni években pótolták, a belső falak műmárványozása és a boltozatok részbeni kifestése az utóbbi két évtizedben készült el. A székesegyház a mellette álló épületekkel együtt Magyarország legszebb késő barokk építészeti együttesét alkotja.
