Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom
Keszthely, Magyarok Nagyasszonya-templom, Fő tér, Magyarország
fotó © keszthely.hu
Keszthely főterén álló Magyarok Nagyasszonya templomot Laczkfy István nádor építtette. Laczkfy Nagy Lajos király bizalmas embere volt, és a királlyal részt vett az olaszországi hadjáratban is. Hűsége és a szolgálatának jutalmául 1346-ban megkapta a királytól Csáktornyát és a hozzá tartozó birtokokat, így Keszthelyt is.
A keszthelyi főtéri templomot 1386-ban építtette Szűz Mária tiszteletére a hozzá tartozó kolostorral együtt.
A templom diadalívén lehetett olvasni azt a latin nyelvű szöveget, amely szerint a templomot Laczkfy István fogadalomból építtette. Mi volt az a bizonyos fogadalom? Ma már nem tudjuk. Egy biztos, a nápolyi származású Károly Róbert és Nagy Lajos az olaszországi mintára nagyon szorgalmazta templomok és kolostorok építését. Valószínűleg ennek köszönhetően épült meg a keszthelyi gótikus templom, a kolostorral együtt.
Az építés részleteiről csak annyi ismeretes, hogy a falakat a fenékpusztai római erődítmény kőkockáiból építették, feltehetően olasz építőmesterek irányításával. A templomot és a kolostort a kor legnépszerűbb szerzetesrendjének, a ferenceseknek adományozta.
A Nagy Lajos halála utáni trónviszályban Laczkfy Zsigmond ellen fordult, később azonban kibékült vele, és nádori méltóságot kapott tőle. 1396-ban azonban újra szembefordult Zsigmonddal, és az egyik trónkövetelő pártjára állt. Ám Zsigmond király tőrbe csalta, és 1397. február 27-én Kőrösudvarhelyen lefejeztette. Holttestét Keszthelyre hozták, és az általa építtetett templomba temették el. Koporsóját fedő sírkövét, amely eredetileg a padlózatba volt építve, 1896-ban, hogy a további kopástól megóvják, a szentély déli falába helyezték, ahol ma is látható.
A török időkig (XVI XVII. sz.) csak egy esemény zavarta meg a kolostor életét. 1445-ben a szentgyörgyvári rabló lovagok kihasználva a zavaros időket a városra törtek, és mindent kifosztottak, a kolostort és a templomot sem kímélték meg.
A törökök a XVI. sz. derekán jelentek meg a környéken. Ezért a kolostort és a templomot 1550 körül Giulio Turco olasz mérnök tervei alapján erőddé alakították át. A környékbeli falvak lakói behúzódtak a városba, és nem adták meg magukat az ellenségnek. Pethő Kristóf a környék ura és a keszthelyi vár kapitánya sikeresen vette fel a harcot a törökkel, és többször visszaverte őket a környékről.
A Kanizsa várbelieket is sokszor megsegítette. 1600-ban, Kanizsa elestekor halt hősi halált. Ezekben a zavaros időkben a katonák a szerzeteseket lassanként kiszorították jogos tulajdonukból.
A ferences atyáknak több mint 30 évet kellett várni, hogy templomukat és kolostorukat újra visszakaphassák. Honvédelem címén ugyanis jó néhány uraság osztozkodott az üresen maradt váron. A ferencesek végül is okiratokkal tudták bizonyítani, hogy a rendház és a kolostor a török hódoltság előtt az övék volt. 1723. febr. 28-án ünnepélyesen foglalták el régi tulajdonukat.
1799-ben a Festetics család közbenjárása folytán a kicsi és düledező Szent Márton templom helyett, a volt ferences templom lett a plébániatemplom. 1802-ben Ferenc császár visszaállította a csornai premontrei kanonokrendet, és a szombathelyi és a keszthelyi gimnázium vezetésére kötelezte őket. Munkájukat 1808-ban kezdték meg a keszthelyi gimnáziumban. Ekkor vették birtokukba a volt ferences kolostort is.
1878-ban a templom homlokzata felett, a tetőn levő kis fatornyocskát Festetics Tasziló lebontatta, és helyette a templom homlokzata elé egy 60 m magas tornyot építtetett. A torony tervét neogótikus stílusban Geisl Mór nagykanizsai építész készítette. Ekkor a gótikus rózsaablakot kiemelték a homlokzatból, és a toronyba építették bele.
A magyarság 1000 éves évfordulójára készülődve országszerte restaurálták az 1000 éves múlt megmaradt emlékeit. Ennek jegyében 1896-ban templomunkat is felújították. A munkákat Stehlo Ottó egyetemi tanár vezette. A gótikus ablakokat melyek részben be voltak falazva kibontották, és Róth Miksa csodálatos üvegablakait helyezték el bennük.
A templom az újkorban is, mint az előző évszázadokban, sajnos több rombolást élt át. 1945 tavaszán a visszavonuló német csapatok felgyújtották a neogótikus tornyot, melynek helyreállítása 1948-ban fejeződött be. Az állami hatóságok 1950-ben lehetetlenné tették a Premontrei rend működését.
Egy villanyszerelési munka kapcsán derült ki, hogy a vakolatréteg alatt freskók vannak. A freskók feltárása és a templom renoválása 1972-től 1985-ig tartott, amelyet az Országos Műemléki Felügyelőség végzett. Sajnos ez alatt tűnt el a templom néhány záródísze is, más értékes felszerelési tárggyal együtt.
