A Hatvani Cukorgyár Emlékháza
Hatvani Cukorgyár Emlékháza, Hatvan Kossuth tér 12.
Volt egyszer egy cukorgyár Hatvanban, melynek emlékeit a Cukorgyár Emlékháza őrzi.
Hatvanban, a Zagyva-parti városban több mint egy évszázada, 1889-ben a néhai gabonakereskedő, Deutsch Ignác és fia vásárolta meg a Grassalkovich-birtokot, a ma is látható műemlék kastéllyal együtt, és építette fel a cukorgyárat. Az egykori családi vállalkozás több mint százéves működése alatt meghatározó szerepet játszott Hatvan fejlődésében. Az 1900-as évek elején a hatvani gyár a hazai cukorgyárak rangsorában az első helyet foglalta el. A nagy múltú gyár kiemelkedő története a Hatvani Cukorgyár Emlékház különleges ipartörténeti gyűjteményében tekinthető meg.
A Hatvani Cukorgyár Emlékházat 2009-ben hozták létre a volt cukorgyári dolgozók. A kiállítóhely részletesen bemutatja a Hatvan gazdasági életében meghatározó szerepet játszó cukorgyár történetét. Hatvanban 2003-ban szűnt meg a cukorgyártás, az emlékházat azonban csak később, hároméves előkészítő munka után sikerült megnyitni. Ezen idő alatt gyűjtötték össze azokat az egykor használt gépeket, technikai eszközöket, fényképeket, rajzokat, okleveleket és kitüntetéseket, amelyek a jelenlegi kiállítás gerincét képezik.
A Hatvani Cukorgyár több mint százéves történetét tablókon mutatják be, kiemelve a jelentős fejlesztési korszakokat, amelyekről írásos dokumentumok, fotók és régi üzemi rajzok is láthatók. Bemutatják a helyi szakemberek által létrehozott találmányokat, a cukorgyártáshoz használt egykori szakkönyveket, laboratóriumi műszereket, csomagolt termékeket, kézi szerszámokat és eszközöket is, amelyeket naponta használtak a gyárban. Az ipartörténeti emlékeken keresztül jól nyomon követhető a folyamatos technikai fejlődés.
Az emlékház udvarán is több látványosság található: itt állították ki például a Hatvani Cukorgyárban valaha működő, gőzgéppel hajtott dugattyús vízszivattyút, a gyártáshoz használt mésztejadagoló berendezést, a Ganz-gyárban készített villanymotort, gépi kalapácsot és nagy teljesítményű fúrógépet. Ezen technikai eszközök mellett, a Cukorgyár Emlékháza előtt kapott helyet a süvegcukor formájú térplasztika, amely a cukorgyártás jelképévé vált. A szobor különösen fontos az egykori dolgozók számára, hiszen egy olyan korszakot idéz meg, amely ugyan már csak emlék, de Hatvan városának és térségének meghatározó, kitörölhetetlen része.
Az emléket nemcsak ez az épület őrzi, hanem számos egykori dolgozó, munkás és azok leszármazottai is, akik ezzel szeretnék megőrizni a nagy múltú gyár emlékét az utókornak.
A kiállítóhely idén is sikerrel csatlakozott a Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozathoz, és mára Hatvan kulturális életének is szerves részévé vált. Rendszeresen tartanak előadásokat, például a cukoripari gőzgépekről, a gyáralapító tagokról és természetesen a cukorrépa-termelésről.
Magyar cukortörténet
A Hatvani Cukorgyár a magyar cukoripar egyik kiemelkedő jelentőségű szereplője volt, amely Deutsch Ignácot és a gyár vezetőjét, Hatvany-Deutsch Józsefet a magyarországi cukoripar megalapítóinak egyikévé tette. Miután József befejezte tanulmányait Bécsben, 1889-től Hatvan első nagyüzemének, a cukorgyárnak lett a vezetője, amelyet a család birtokába tartozó, a Zagyva által határolt mocsaras területen építettek fel. Ebben az időben mintegy 600 munkás dolgozott a gyárban, amely napi 450 tonna cukorrépa feldolgozására volt képes. Nagy figyelmet fordítottak a dolgozók szociális körülményeire is: 1889-ben tisztviselői és munkáslakások, később munkáskaszárnyák épültek.
Az első világháború idején a termelés visszaesett. A hadseregbe behívottak helyett nőket és gyerekeket alkalmaztak, majd 1919-ben államosították a gyárat, amely ezt követően ismét a Hatvanyak (Hatvany Endre, Hirsch Albert) kezébe került. 1924-ben megkezdődött a finomított kristály- és kockacukor gyártása, de az 1929-es gazdasági világválság hatására a termelés ismét visszaesett. A nehézségek miatt 1934-től melléküzemként paradicsomsűrítmény előállításával is foglalkoztak, amelyet a ma is ismert Aranyfácán márkanéven hoztak forgalomba. A második világháborút követően a cukorgyárat helyreállították, majd 1948. március 25-én újra államosították. Az 1950-es évektől kezdve jelentős fejlesztésekre és korszerűsítésekre került sor, megindult a répapektin gyártása is. 1987-ig több rekonstrukciót hajtottak végre. A gyárat 1995-ben privatizálták, majd 2004 márciusában bejelentették, hogy bezárását tervezik. 2011-ben a gyártás megszűnt, az épületeket lebontották, a telephely pedig csomagoló- és raktározóüzemként működött tovább.
Mióta van, honnan ered a finomított cukor?
A Délkelet-Ázsiából származó cukornádat a kutatások szerint mintegy 3500 évvel ezelőtt hajósok vitték magukkal az Indiai-óceán vízi útjain. Először Indiában készítettek belőle finomított cukrot, majd a 13. században eljutott Ciprusra és Szicíliába, amelyek fontos központokká váltak a cukorgyártásban. Madeira szigete volt az első terület, ahol a cukornádat kifejezetten nagy tételben, ipari céllal termesztették. Az Európában őshonos, könnyen termeszthető cukorrépa viszonylag későn vált a cukor egyik fő forrásává, de megjelenése olcsóbbá tette a terméket.
1747-ben Andreas Marggraf német kémikus fedezte fel, hogy a répából is kivonható cukor (szacharóz). Tanítványa, Franz Karl Achard továbbfejlesztette a répacukor kinyerésének folyamatát, és magával a növénnyel is foglalkozott: 1786-ra egy olyan répafajtát nemesített, amelynek az eredetinél jóval magasabb volt a cukortartalma, és kidolgozta az ipari kivonási módszereket. Magyarországra Tessedik Sámuel hozta el a növény magját, és Gertinger Sámuel eperjesi gyógyszerész kristályosított először cukrot a répa levéből 1805-ben.
A cukor a 20. század elejére már általános összetevővé vált az európai háztartásokban, amely korábban a jólét szimbólumának számított. Gondoljunk csak József Attila 1916-ban írt versére:
Kedves Jocó!
De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.
Mig a cukrot szopogatnám,
Uj ruhámat mutogatnám,
Dicsekednél fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának.
Az említett kugler apró teasütemény, a kugler-galette. Feltalálója Kugler Henrik, soproni származású cukrász, a Vörösmarty téri Kugler – később Gerbeaud – cukrászda alapítója volt. A Gerbeaud-legenda Kugler Henrikkel kezdődött 1858-ban, és bizonyosan az egyik legédesebb, legismertebb gasztronómiai értéke Magyarországnak.
Nyitva tartás: minden szerdán délután 3 és 5 óra között, illetve előzetes bejelentkezéssel látogatható.
