A Soproni Múzeum római kori kőtárának és kiállításoknak ad otthont a római kori középület maradványaira épült Fabricius-ház.

Fabricius Endre városbíró és polgármester, Sopron történelmének kiemelkedő alakja 1806-ban 17 ezer forintért vásárolta meg az épületet, amelyet ma Fabricius-házként ismerünk.

A 17. században építették meg a ma is látható kétemeletes loggiát, valamint ekkor készült az utcai szárny első emeletén található faragott mennyezet is.

1809. március 29-én Sopron városa francia megszállás alá került, így a Fabricius-ház első emeleti lakásában számos magas rangú francia tiszt szállt meg. Ekkor volt az épület ideiglenes lakója Teste tábornok is, akit a győri ütközetben megsebesülvén a házban ápoltak felgyógyulásáig. A marsall hálája jeleként egy Napóleont tüzértiszti egyenruhában ábrázoló olajfestményt ajándékozott Fabriciusnak, amely kép a második világháborúig a család tulajdonában volt.

Egy legenda szerint pedig Petőfi Sándor – akit baráti szálak fűztek Fabricius Endréhez – katonai szolgálatának soproni tartózkodásakor kiszökve a laktanyából e házban öltözött át civil ruhába, hogy elmehessen Liszt Ferenc koncertjére.
Az épületet végül a Fabricius család evangélikus egyháznak adományozta.

Az épület egyik érdekessége, hogy a ház alatt római fürdő maradványaira leltek a régészek.

Az épület három kiállításnak ad otthont.

A pincében Scarbanciából, a római kori Sopronból ill. környékéről előkerült kőemlékek láthatók: sírkövek, oltárkövek, szobrok, kőúrnák, szarkofágok. Ugyan miről is mesélhetnek a Római kori kőtár unalmas kövei? A figyelmes szemek előtt ezek beszélni kezdenek! A sírkövek felirataiból az egész élet kiolvasható! Itt látható a gyűjtemény legrégebben (1541) előkerült darabja, Marcus Vibius sírkőtöredéke, melynek alsó fele az 1676-os tűzvész során megsemmisült. A városi tanács nagyon fontosnak tartotta, hogy ez a becses emlék megmaradjon, ezért a formailag nem teljesen hű másolaton az eredeti szöveg jól olvasható. A középkori pince impozáns nagyterme méltó környezetet biztosít a több méter magas capitóliumi istenek szobrainak. Jupiter, Juno és Minerva töredékesen is lenyűgöző hatalmas márványalakjainak szentélye hajdanán Scarbantia fórumán állt. Kivételes értéket képviselnek Caius Sextilius Senecio márványból faragott, gazdagon díszített síremléke, valamint a Mithras-szentély áldozati oltárának relifje.

Az épület hátsó traktusának két emeletén a „Háromezer év a Borostyánkő út mentén” című régészeti kiállítás látható. A gazdag leletanyag az illírek, kelták, rómaiak és a honfoglaló magyarság életét, kultúráját, valamint Sopron várossá válásának történetét (13-14. sz.) demonstrálja. Itt látható az a világon szinte egyedülálló kora vaskori lelet, a napkorong, melynek eredeti funkciója ma sem ismert. Érdemes megcsodálni az illírek fekete rovásdíszes halotti urnáit, a tüzikutyákat, valamint a kelták pénzeit és ékszereit. A római kori anyag rendkívüli gazdagságát a borostyánkő ékszerek, az arany- ezüst használati tárgyak villantják fel, a népvándorlás korának egyik legértékesebb darabja pedig a kb. 1200 esztendős Cunpald-kehely.

A homlokzati szárny első és második emeletén a 17. és 18. századi polgári lakáskultúra változását – korabeli tárgyakon és a bútorművészet remekein – lehet végigkövetni. Megfigyelhető, hogy a korábbi puritánabb berendezkedést hogyan váltja fel egy már igényesebb, gazdagabb későbbi lakáskultúra.