A történelmi Magyarország földrajzi középpontja, Szarvas
5540 Szarvas, Holt-Körös partja
1880-as években határozták meg a történelmi Magyarország földrajzi középpontját, ahova 1939-ben emlékművet állítottak.
Mihályfi József szarvasi tanár az 1880-as évek elején határozta meg a történelmi Magyarország földrajzi középpontját. A kijelölt ponton álló, 1939-ben épített, négyszárnyú vitorlával ellátott malom a történelmi Magyarországnak a trianoni békeszerződésben rögzített részekre szakadására emlékeztet. Történelmi emlékhellyé nyilvánították.
Nem kis feladat megvalósítását tette maga elé az 1880-as években a szarvasi főgimnázium egyik kiváló képességű földrajz és történelem tanára Mihálfi (Mihalkovics) József (1861-1891), amikor úgy határozott, számítások alapján meghatározza a Nagy-Magyarország geometriai középpontját. Annyit sejtett, hogy a keresendő hely, országrész, a Nagyalföldön, annak is a délkeleti részén lehet. Ebből kiindulva jutott el oda, hogy országunk geometriai centruma az országhatárok távolságának figyelembe vételével, valamint az itt áthaladó keleti hosszúsági és északi szélességi kör metszéspontjában van. Vagyis Szarvas községben, közelebbről zöldpázsiton, a jól ismert ún. Kreszán szélmalom környékén. Ennek ismeretében Mihálfi indítványára Nagy-Magyarország földrajzi középpontját a már nem üzemelő malom egyik használaton kívüli malomkövével jelölték meg. Ez aztán így is tudatosodott a lakosságban, s az emlékkő még az első világháború idején is az eredeti helyén maradt. A középpont emléke azonban egyre inkább elhomályosodott: a malomkő mint szimbólum csak néma tanúja maradt a korábbi esemény jelentőségének.
A malomkő történetéről a Szarvast megszálló román csapatok (1919. ápr. 28. – 1920. márc. 2.) is tudomást szereztek s az ún. emlékkövet Szarvasról elvitették valahová. Ezt követően egy évtizedig Nagy-Magyarország geometriai középpontjáról alig-alig esett szó; a Trianoni tragédia gyászában élt a nemzet.
Szarvas község képviselő-testülete részéről 1929-ben született egy hazafias gondolat: korábbi ismeretek birtokában emlékművel kellene megjelölni Szarvast, mint Integer Magyarország geometriai közepét. Tekintettel a Trianon utáni helyzetre a honatyák a bölcs elképzelést teljes egyetértéssel helyeselték és nyomban elfogadásra előterjesztették. Majd dr. Schauer Gábor főszolgabíró elnök indítványát, az elöljáróság az 1932. év decemberi határozatában az egyező véleményét ki is nyilvánította. Ez volt az első teljes egyetértéssel megvalósult képviselő-testületi határozat: Nagy-Magyarország földrajzi közepével kapcsolatosan – emlékművel, mint szimbólummal tiltakozni a trianoni katasztrófa ellen. A főszolgabíró szerint: „…ha van valahol a trianoni katasztrófánk elleni tiltakozásra alkalmas hely, úgy azok közé tartozik első sorban Szarvas, vagyis az a hely, ahol Nagy-Magyarország földrajzi közepe volt, és amely megcsonkításunk folytán csaknem határváros lett.”
A kijelölt pontra egy dombot és egy szélmalom formájú emlékművet építettek, terméskőből. A szélmalom Zöldpázsiton, a Holt-Körös partján áll mozdulatlanul 4 égtáj felé mutató szélvitorláival…
Az emlékművet 2011. november 7-én történelmi emlékhellyé nyilvánították.
