Belvárosi Szentháromság Nagytemplom Szolnok
Szolnok, Szolnok Belvárosi Szentháromság templom, Templom út, Magyarország
A Belvárosi Szentháromság Nagytemplom és a volt Ferences rendház Szolnok legrégibb és legjelentősebb barokk műemléke.
A török idők alatt Gyöngyösről és Szegedről érkeztek ferences barátok, a katolikus hívek lelki igényeinek kiszolgálására. 1718-ban, Bezdiczky Ignác jámbor és építkezésekben is jártas sótiszt kezdeményezésére kápolnát építettek, ami a mai nagytemplom szentélye. A város lakossága rohamosan növekedett, így nagyobb templomra volt szükség. A szentélyhez kapcsolódva megkezdték a kolostor építését is. Hamarosan kicsinek bizonyult az újonnan felépített kápolna és már 1736-ban el kellett kezdeni a bővítést, a mai nagytemplom hajójának építését. 1750-től a mai apszissal kibővítették a szentélyt és mögötte tornyot emeltek.
A templom alatt kripta is épült, az ott lakó ferencesek temetkezési helyéül. Utoljára 1849-ben temették oda Kossuth Lajos húgának egy éves kisfiát. Az elmúlt években sikerült kitakarítani és rendbe tenni a kripta egy részét, ahol most urna-temető működik.
A barokk stílusban felépült templom 1754-ben készült el. A templom belső berendezési tárgyait tehetős, jómódú polgárok valamint különféle iparos céhek adományaiból készültek. A mellékoltárok és az impozáns szószék a híres budai ferences műhelyből származnak, és a restaurátorok szerint mesterük, Konti Lipót Vilmos volt. A torony, mai díszes felső része 1835-ben készült el. A tornyon levő kereszt aranyozásánál 34 körmöci aranyat használtak fel.
A templom a Szentháromság tiszteletére épült. Még a templom felépítése előtt a ferences atyák püspöki engedéllyel megalapították a Szentháromság társulatát. A társulatnak a hitéleten kívül szociális feladatai is voltak. A szegények számára háromszögletű ládácskákba tették adományaikat. Ami egész évben összejött, azt a Szentháromság ünnepén – ami a templom búcsújának napja – elosztották a legjobban rászorulók között.
A Szentháromság kultuszának jelével mindjárt a nagytemplom főbejáratánál találkozhatunk. Két angyal között ott látható a Szentháromság kőből faragott szobra (1752-ből), melyet a 250 éves jubileumi évfordulóra sikerült helyreállítani eredeti szépségében. A ferences atyák a hitélet irányítása mellett a 19. században óriási részt vállaltak a város kulturális életében, főleg az oktatás területén. 1887-ben az állami gimnázium megalakulásával szűnt meg a ferencesek ez irányú tevékenysége.
A ma látható főoltár a harmadik a templom felszentelése óta. 1886-ban készült. Az oltárkép a Szentháromságot ábrázolja; fölötte a mennybe fölvett Szűzanya, a legfelső képen pedig szent István felajánlja országát a Szűzanyának. A szobor-párok: legalul szent Péter és Pál, középen szent Ferenc és Antal, fölül pedig szent Ágnes és szent Erzsébet. Legfölül a Kálvária jelenet: a kereszt alatt Mária Magdolna, mellette pedig szent János és a fájdalmas Anya.
A templom egyik legszebb és legértékesebb darabja a remekbe szabott barokk szószék, amely fából készült, 1758-ban. Felső részén a vállán bárányt tartó Jó Pásztor, alatta a négy evangélista, oldalán pedig négy egyházatya: Szent Ágoston, Jeromos, Nagy Szent Gergely és Ambrus látható.
A színes üveg-ablakokat szolnoki családok adományaiból készítették 1893-95 között. A szentélyben Jézus Szívét, szent Pétert, assisi szent Ferencet ábrázoló ablakokat 2000-ben, a hajóban levő nagy ablakokat, valamint a kórus ablakait 2005 és 2008 között újították fel a hívek adományából.
Télen a szentségimádásokat a kolostorépületben levő fűthető kápolnában tartják.
