Gábor Antal-kilátó Hetvehely
Hetvehely, Gábor Antal-kilátó, Magyarország
2002. május 11-én avatták fel Hetvehelyen a Gábor Antal-kilátót.
Hetvehely a Mecsek nyugati felében helyezkedik el, a Pécs-Dombóvár-Szentlőrinc háromszög középpontjától nem messze, de a három közül utóbbi városhoz a legközelebb.
Hetvehely Árpád-kori település. Neve a magyar hétfő és a hely szavak összevonásával keletkezhetett. Ez arra utal, hogy valaha hétfőn voltak itt a vásárok. A beköltöző német telepesek „Hetfehell”-nek nevezték. A törökök idején elnéptelenedett, később újra benépesült, de az új Hetvehely már nem a régi falu helyére épült, mert a környék elvadult volt. Ezt bizonyítja, hogy a 18. század első három évtizedében nem említették a középkori templomot a vizitációk. 1979. január 1-jén hozzácsatolták az elnéptelenedő Kán falut is, ami azóta építészetileg védett település lett a maga hatvan házával.
A Fehér-hegyen álló kilátó Kácsor László ötlete nyomán, Makovecz Imre tervei alapján, helyi mesterek keze munkája által készült el.
Nevét a Hetvehelyi Erdészet volt vezetőjéről, Gábor Antalról kapta, aki 1917. január 16-án Abaligeten született Glück Antal néven. 1947-ben attól tartva, hogy német neve miatt a kitelepítésre kerülők sorsára jut családjával együtt, nevét (nagyanyja családi neve után) Gáborra magyarosította.
Édesapja kőműves volt, édesanyja a háztartásban dolgozott. Elemi iskoláit Abaligeten végezte. Tovább tanulását szülei anyagi lehetőségei nem tudták biztosítani, ezért kőbányában dolgozott.
1935. április .-1937. augusztus 31-ig a hetvehelyi erdészetnél ingyenes gyakornokként alkalmazták, majd a Szeged-Királyhalmi Alerdész Szakiskolában tanult tovább, ahol 1939-ben kitűnő minősítéssel alerdész képesítést szerzett. 1939. novemberében kötött házasságot és ebből két gyermeke Mária és Tivadar született.
Házasságkötésük évében feleségével Hetvehelyre költöznek és albérletben laknak, amíg fel nem épül számukra (1942-ben) a szolgálati lakásuk. Ez a falu lesz állandó lakhelye 1976. augusztus 21-ig, amikor szülőfalujába Abaligetre költözik vissza.
1941. október 1-től segéderdőőrként alkalmazzák az akkori erdőgondnok Kaisz György mellett, 1948-ban az erdészet gondnokának nevezik ki, majd erdészetvezetői tisztséget tölt be nyugdíjba vonulásáig (1976 december).
Töretlen hittel dolgozta végig az életét, erdőket és erdészgenerációkat nevelt. Munkájánál csak a családja volt fontosabb.
A fából készült kilátót legegyszerűbb megközelíteni a Petőfi Sándor utcából nyíló kis ösvényen, ami a kiskertek mellett haladva vezet fel az építményhez.
Fotó: Györkő Zsombor | Csodálatos Magyarország
