A tiszavirágzás lenyűgöző látványa mellett ökológiai szempontból is fontos szerepe van.

A tiszavirágok több hal-, madár- és békafaj táplálékául szolgálnak, valamint lárvájuk az aljzaton történő furkálással élőhelyet is teremt más mederfenéki élőlények számára.

HIRDETÉS

Páratlan és kiszámíthatatlan – így írt a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Facebook-oldalán a 2020. június 28-án berobbant tiszavirágzásról a Tisza-tó térségében.

Bár az elmúlt napokban már láthatók voltak a tiszavirágok, meglepetésszerűen, nagyon erős rajzással lepték el a víz felszínét Tiszaszőlős, Tiszaörvény, Tiszaderzs és Tiszafüred térségében a kérészek.

Mi is a tiszavirág és a tiszavirágzás?

fotó © Komka Péter | MTI

A tiszavirág (Palingenia longicauda) a legnagyobb európai kérész; 2,5-3,8 cm-es, a fehér farksertéivel 12 cm hosszú is lehet. Két pár szárnya egyenlő alkotású, hártyás, gyengén recézett, világos-barna színű. A nőstényeknek a hímekhez képest nagyobb szárnyuk és testük van, farksertéi rövidebbek, így gyorsabb repülésre képesek. Egy nőstény általában 7-8000 db petét rak a víz felszínére, melyek a fenékre süllyedve kezdik meg lárvaéletüket. A lárvák az agyagos aljzatba fúrják magukat és az iszap szerves korhadékával táplálkoznak. Az egyedfejlődésük 3 évig tart, s közben kb. 20-szor vedlenek. A lárvák növekedése a hőmérséklettől nagymértékben függ. Befejeződése váltja ki a rajzást, mely meleg, szélcsendes időben a legzavartalanabb.

A hímek az utolsó lárvastádiumot követően nehezebben repülő ún. szubimágókká válnak, amelyek a partra repülnek és egy újabb vedlés után kezdik meg néhány órás vagy félnapos imágó életüket. A nőstények valamivel később jelennek meg, mint a hímek és levetve lárvabőrüket, egyből imágóvá alakulnak. Ezt követően csak párjuk keresésével törődnek, nem is táplálkoznak.

Fotó: Hortobágyi Nemzeti Park

Rövid és szenvedélyes víz feletti életük és tömeges rajzásuk – kirepülésük, násztáncuk, párzásuk, peterakásuk, pusztulásuk –, egyedülálló természeti látványosság, aminek az elnevezése tiszavirágzás. Előrajzás alkalmával csak százával repülnek az állatok. A leglátványosabb főrajzás során milliónyian repülnek a víz felett. Az utórajzáskor csak néhány tucatnyi állattal találkozhatunk.

A kérészekről, már az ókorban említést tesz Arisztotelész, aki Ephemeronnak, egynapinak nevezte őket. Magyarországon Luigi Ferdinando Marsigli, olasz hadmérnök volt az első, aki 1726-ban írt a tiszavirágzásról.

A tiszavirágnak igazán jelentős állománya szinte csak Magyarországon van, bár eredeti elterjedését tekintve igazi európai faj. Ezért mára igazi hungarikum, a Tisza szimbóluma lett.

De nemcsak a Tisza, hanem a tiszta víz szimbóluma is e kis rovar, hiszen rendkívüli érzékenysége miatt csak a kevésbé szennyezett helyeken fordul elő a Tiszán.

Kapcsolódó

Hungarikum lett a Csíksomlyói búcsú, a tiszavirágzás és a szőregi rózsatő is

A csütörtöki bővítéssel a Hungarikumok Gyűjteményébe jelenleg 75 érték, míg a Magyar Értéktárban található kiemelkedő nemzeti értékek száma 175-re emelkedett.