Itthon
Ám a falu délkeleti peremén rejtőzik egy különös hely, ahol a föld fala mesél, a szikla rejti a múlt emlékeit, és a természet ölelésében él tovább az emberi leleményesség: a noszvaji barlanglakások világa.
A környék már az Árpád-korban is lakott volt. A honfoglalást követően királyi birtokként említik, majd adományozás révén az egri püspökség tulajdonába került. Az első írásos említés 1248-ból, IV. Béla idejéből származik. A település neve, „Noszvaj”, egyes vélemények szerint annyit tesz: „a mi falunk” – és valóban, aki egyszer betér ide, könnyen úgy érezheti, hazatalált.
A Bükkalján, az Egertől Miskolcig húzódó térségben több száz méter vastagságban halmozódtak fel vulkáni eredetű törmelékes kőzetek. A noszvaji barlanglakások alapjául szolgáló riolittufa különösen puha és könnyen faragható, így nem csoda, hogy az itt élők már a 17. századtól kezdve vájtak lakóhelyet a tufába. A barlanglakások tömeges elterjedése a 19. századra tehető, amikor a szegényparaszti rétegek számára ezek jelentették az egyetlen megfizethető lakhatási formát.
A barlanglakások jellemzően egyterűek voltak, kemencével, tűzhellyel, a falakba vájt esővíz-elvezető csatornákkal. Egyes lakásokban állatokat is tartottak, másutt kis műhelyek működtek. Az utolsó lakók az 1970-es években hagyták el ezeket a „kőbe zárt otthonokat”.
FOTÓ: Gabriella Hofmanne Tikasz
FOTÓ: Gabriella Hofmanne Tikasz
FOTÓ: Gabriella Hofmanne Tikasz
FOTÓ: Gabriella Hofmanne Tikasz
FOTÓ: Gabriella Hofmanne Tikasz
FOTÓ: Gabriella Hofmanne Tikasz
FOTÓ: Gabriella Hofmanne Tikasz
FOTÓ: Gabriella Hofmanne Tikasz
FOTÓ: Gabriella Hofmanne Tikasz
FOTÓ: Gabriella Hofmanne Tikasz
A helyiek „pocem”-ként is emlegetik ezt a föld alatti világot. A barlanglakásokat először Herman Ottó írta le a 20. század elején, majd az 1960–70-es években Bakó Ferenc, az Egri Vármúzeum igazgatója végzett részletes kutatásokat. Ő három típusba sorolta a barlanglakásokat:
• az utca vonalával párhuzamos, többosztatú lakásokat (szoba-konyha-kamra),
• a széttagolt, külön bejáratú helyiségekből álló építményeket,
• az utcára merőlegesen, a szikla belseje felé terjeszkedő lakásokat.
1997-ben új korszak kezdődött: a Farkaskő Noszvaji Barlang Művésztelep Egyesület átvette a barlanglakások gondozását, és az elhagyott lakóterekből művészeti alkotóhelyek születtek. A természetművészet és a kortárs szobrászat képviselői új élettel töltötték meg a tufába vájt szobákat.
Ma a látogatók adományos rendszerben járhatják be a területet. Nincsenek jegypénztárak vagy sorompók – csak egy kanyargó ösvény, amelyen lépésről lépésre bontakozik ki előttünk a múlt, a jelen és a kreativitás különös elegye.
Noszvaj barlanglakásai nemcsak a történelem és a művészet, de a filmkészítés világát is meghódították. A „Dűne: Prófécia” című sci-fi sorozatban ezek a lakások szolgáltak a Harkonnen-ház szülőbolygójának, Lankiveilnek díszletéül. A sziklákba vájt járatok, a nyers természetességű formák és a misztikus atmoszféra tökéletesen illettek a film univerzumához.
A noszvaji barlanglakások nem csupán látnivalók – élmények. Ritka példái annak, hogyan ötvöződhet az emberi leleményesség a természettel, a történelmi örökség a kortárs művészettel. Egy séta itt nemcsak pihentető, de inspiráló is. Legyen szó családi kirándulásról, csendes elmélkedésről vagy fotós kalandozásról – ez a hely garantáltan új nézőpontot nyit.
A noszvaji barlanglakások nem harsány turistacélpontok, sokkal inkább csendes felfedezésekre csábító zugok a természet ölében. Egy hely, ahol a múlt és jelen nem elválik, hanem összeér. Ahol az ember megállhat egy percre, beléphet a sziklafal mögé – és talán egy kicsit közelebb kerülhet önmagához is.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!