Itthon
A szilvamag formájú, parkosított központi tér különleges látvány: a présházak felett gondosan kialakított virágoskert pompázik, Magyarország őshonos egynyári virágaival.
A tér körül 66, a múlt századok hangulatát idéző présház sorakozik, de a környező utcákban is bőven akad pince, amelyek együtt adják a Sárgödör falu jellegzetes arculatát.
Aki ide ellátogat, a múlt századok hangulatát és a paksi borok zamatos világát egyszerre élheti át.
A szájhagyomány szerint a Sárgödör téren már a 16. században is álltak pincék. Ezek nemcsak a bor tárolására szolgáltak, hanem menedékül is nyújtottak a török idők zaklatott évtizedeiben. Az 1700-as években, a sváb lakosság betelepítésével új lendületet kapott a szőlőtermesztés. A löszbe vájt pincelejárók fölé ekkor még nádtetők kerültek, majd a 19. század első felében tartós, homlokzattal ellátott présházakat emeltek.
A 19–20. század fordulójára országos hírnévre tett szert a „Paksi siller”, amely közel negyven budapesti kocsma borkínálatában is szerepelt. A második világháború után azonban a kitelepítések, a nagyüzemi művelés és a szőlőterületek csökkenése miatt sok présház elhagyatottá vált, néhány összeomlott vagy lebontották.
A présházak a földbe vájt, 10–30 méteres pincék fölé épültek, ahol a szőlő feldolgozásának első fázisai – préselés, erjesztés – zajlottak. Jellemző rájuk a szoros összeépítés, az 50 m²-es alapterület, a gerendás famennyezet és a szimmetrikus homlokzat (ablak–ajtó–ablak).
A 20. század elején idomtéglákkal díszített, igényes homlokzatok készültek, amelyek közül ma is sok gyönyörködteti a szemlélőt. Szinte nincs két egyforma présház: mindegyik egyedi vonásokkal rendelkezik. A pincékben több évszázados középorsós prések is fennmaradtak, a szőlőfeldolgozás eszközeként.
A tér neve is a földtani környezethez kötődik: a pincék vájásakor kitermelt löszös „sárga földet” a gazdák építőanyagként használták fel, így a hely és a név szorosan összefonódott a löszös tájjal.
A Sárgödör tér egyik legfontosabb öröksége a híres paksi siller. Ez a különleges borfajta se nem vörös, se nem rosé, hanem a kettő közötti átmenet. Különlegességét az adja, hogy az erjesztés folyamatának egyik fontos fázisa – a héjon áztatás ideje – a siller bor esetében hosszabb, mint a rosé boroké, de rövidebb, mint a vörös boroké, azaz körülbelül 24-48 óra. Ez idő alatt a szőlő héja már átadja a színanyagok egy részét az erjedő mustnak, de még nem terheli azt az erősebb, savas ízű tanninokkal. Így egy könnyű, friss, gyümölcsös ízű bor születik, mely a rosénál teltebb, fűszeresebb aromával bír. Élénkvörös színvilág, gyümölcsös íz és karakteres zamat jellemzi.
A présházak ismét eredeti rendeltetésüknek megfelelően működnek: a helyi borászok kadarkát, kékfrankost, zweigeltet, cabernet sauvignont, rosékat és mindenekelőtt sillert kínálnak. A pincesor rendezvényeknek, borkóstolóknak és baráti találkozóknak ad otthont, és Paks egyik legfontosabb turisztikai látványosságává vált.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!