Pusztapalota, a Bakony erdősségében rejtőző várrom

Várpalotától néhány kilométerre, a Fajdas-hegy egyik völgyében, egy sziklacsúcson tör magasba a Pusztapalota tornyának megmaradt romja.

Egyes szakemberek szerint a Pusztapalota nem más, mint az egykori Bátorkő vára.

A legendák úgy tartják, hogy a kis fellegvár valamikor a 13. század végén, a 14. század elején épülhetett, az akkori Konth család hatalmas birtokán. A várat két birtokmegosztással foglalkozó oklevél is említi 1271-ből, amelyeken Tikolföld a Várad erdővel szöveg olvasható, vélhetően a várra utalva.

Oklevél először 1326-ban nevesíti Bátorkőt, amikor a Csákok a hozzá tartozó falvakkal és birtokokkal együtt elcserélik más várakért Károly Róberttel – így királyi birtok lett. Egy 1400-as évek elején keletkezett oklevél pedig említést tesz Bátorkő várának várnagyáró, Keszi Balázsról, aki egyben a palota udvarispánja is volt.

A legendák szerint a vár valaha még Mátyás király egyik kedvelt vadászkastélya is volt. Mivel a szűk völgy miatt nem lehetett tovább bővíteni, csak másodlagos célokat szolgált, de védelmet és zavartalan nyugalmat biztosított a király pihenéséhez és vadászataihoz, illetve mentsvárat jelentett egy esetleges török támadás idejére.

A török kor elején még biztosan állt Bátorkő, a palota pusztulása a török hódoltság idején kezdődhetett meg. Az utolsó okleveles adat 1559-ből maradt fenn. Feltehetően a 16. század második felében már elhagyatott volt, és így fokozatosan romba dőlt. A 19. században villámcsapás is érte, amitől állaga még inkább leromlott.

Mára már csak az egykori vár főtornyának mintegy 15 méter magas falmaradványa és néhány várfalrészlet kalauzolja vissza a kirándulókat Mátyás király korába, azonban egy leírás szerint egykoron négy, egymástól jól elkülöníthető épületrészből állt a Pusztapalota. A várat teljes egészében egy sziklabércre építették, helyenként két méternél is vastagabb kőfalakkal.

A főtorony háromemeletes volt, melynek alapterülete kb. 6,5 x 5 méter lehetett, és 2,2 méter vastag kívülről vakolt kőfalból készült. A szintek magassága különbözött, legalábbis erre utalnak a még ma is jól látható 25 x 25 cm nagyságú tartógerendák nyílásai.

A földszinten nyíló csúcsíves ajtó egy nyitott részre vezethetett, ennek a védelmére szolgálhatott a főtorony északi részén található faldarab. Az átjáró keleti oldalán megfigyelhető homorú falrészt tömlöcként vagy raktárként használták. A nyitott átjáró a kisebbik toronyba vezetett, melyről már csak alapkövek árulkodnak. A kistorony egy kb. 3,5 x 5 méteres süllyesztett bástya lehetett.

A várromot Várpalotáról a piros sávjelzést követve, vagy a Vár-völgyi tanösvényen célszerű megközelíteni.

#CsodalatosMagyarorszag Kövess minket Instagramon is!

Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!